A nagykövetségeknek való örömujjongás szintén visszás, mert ezek az intézmények nagyon is stratégikusan szólalnak meg a hazai LMBT-közösség úgynevezett érdekében. A melegházasság nyújtotta egyenjogúságért alkalmanként felszólalnak, a röszkei határon lévő konténerekbe zárt emberekről annál inkább hallgatnak, hiszen akkor a saját kormányaik kirekesztő politikáit sem tudnák elhallgatni.
Ahogy az egyik szervező mondta, »minél inkább nyomnak minket, annál hangosabbak leszünk!« – csak sajnos ez buborékfújással és diplomatikusan udvarias körömrágásokkal nem fog menni.
El kell engedni a »jó homo« imázst és »veszélyes buzikká« kell válni halálosan komoly iróniával és humorérzékkel. Ha leköpnek, és ha kinevetnek, akkor is nagyobb politikai teret tudunk ilyen formán teremteni magunknak és más marginalizált csoportoknak, mint ha fület és farkat behúzva várunk a messiásra a nagykövetségek zászlói és a vállalati logókkal teletűzdelt kamionok árnyékában.”