Másság

„Az ellenzék nem tud szabadulni több évtizedes tételmondatától, amit bizonyos Kornis Mihály nevű írójuk fogalmazott meg. A bennfentesen Mityunak szólított jeles fanyalgó kimondta: »Mi, liberálisok, sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.«

Helyben vagyunk. Az emberi történelem mindenkori alapkérdésénél. Hogy a szeretet vagy a gyűlölet irányít.

A józan többséget az előbbi. A viszálykeltő, békétlen kisebbséget az utóbbi. Nekik az ország, a nemzet, amelyik felnevelte őket, nem számít. Nincs szükségük rá. Ugyanígy nem kell nekik a család, legalábbis a normális, ahol az apa férfi, az anya nő, a gyerekek meg kis­fiúk és kislányok. Nekik ennél bonyolultabb együttesek a jók: szülő 1., szülő 2., szülő 3., 4., 5., vagy még több. Velük ellesznek a meghatározhatatlan nemű kicsike emberpalánták, akikből majd csak lesznek valakik. Aztán szabadon átváltozhatnak másvalakivé. Ez a liberális szabadságeszmény: legyen mindig mindenki más, mint aki. Nemtelen, személytelen, otthontalan, hazátlan. Minél több fosztóképzős jelzőt tudunk ráaggatni, annál liberálisabb. Egyre gyanúsabb ez a mérhetetlen vehemencia, amivel a másságokat akarják ránk erőszakolni. Csak nem olyan világot próbálnak maguknak kialakítani, ahol majd csak egyféle másság lehet?

Ez pedig nem más, mint a saját, önző diktatúrájuk.”