Ám éppen a budapesti kabinetvezetőtől tudjuk, hogy »a hála nem politikai kategória«. Az EP-választások közeledtével a néppárti Spitzenkandidat számára is kellemetlenné vált Orbán destruktív tevékenysége, s nagyon megkésve bár, de végül sor került a Juncker ellen propaganda-hadjáratot folytató magyar kormánypárt tagságának felfüggesztésére. A magyar miniszterelnök kudarctűrő képességéről pedig lehet fogalmunk, ha az általa felszított 2002-es és 2006-os utcai zavargásokra gondolunk. A megalázott Orbán Viktor jelen esetben is bosszút esküdött a köreit megzavaró Manfred Weber ellen. Szigorúan érzelmi alapon véve beszélhetünk csupán a magyar kormányfő győzelméről, ha a csúcsjelölti rendszer kijátszására gondolunk.
Az igazi győztes ugyanis egyértelműen Emmanuel Macron, s vele a »több Európát« akaró francia-német tengely. Weber megkésett fellépése is túl sok volt a győzelmekhez szokott Orbánnak, a francia államfő számára viszont az EPP elnöke éppen a jogállamiság védelmében tanúsított erélytelensége folytán vált szalonképtelenné."