Úszóbotrány: itt az újabb fejezet!
Továbbra sem derült ki, miért kellett otthagynia az amerikai egyetemet az olimpiai bronzérmes Betlehem Dávidnak.
Kenderesi generációja megérheti, hogy kéretlenül a másik ember egyetlen testrészéhez sem nyúlhat senki.
„Egy jó dolgot látok ebben: felnőhet végre egy úszógeneráció, amely jól érti, hogy egy nő fenekének kéretlen megfogása is probléma. És majd a mi gyerekeink talán nem azt látják az M1-ben, hogy Kiss László, aki még életében akkora legenda lett a nemi erőszak elkövetése után, hogy uszodát neveztek el róla, egy csokor virággal kér elnézést a megerőszakolt áldozattól, aki sosem nyert valódi elégtételt az elszenvedett bűncselekmény után, csak élte az életét, elfojtva szégyenérzetét, amit ilyen rémtettek után éreznek az áldozatok.
Nyert viszont ez a hölgy – aki mára nagymama – Kiss generációjából (még korábban elismert újságírók tollából is) egy nagy adag áldozathibáztatást, annak feszegetését, hogy a vádak hamisak, majd végül annak hangoztatását, hogy »ő egyébként is kurva volt«. Mindeközben a mélyen tisztelt sportvezetésnek eszébe sem jutott, hogy amennyiben megkísérlünk lekurvázni egy nőt, mert esetleg többekkel lefeküdt már az uszodában, ha ő nemet mond egy férfinak, és mégis szexuális aktust létesítenek vele, akarata ellenére, az ugyanúgy nemi erőszak, mint bármelyik másik lány esetében, aki adott esetben évek óta tartós párkapcsolatban, vagy anélkül, magányosan, férfi társasága híján éli az életét. (Mert hogy a másik ember saját döntéseihez, két ember közös akaratán alapuló szexuális kapcsolathoz – vagy éppen annak hiányához – senkinek semmi köze.)
Külön gyomorforgató volt, hogy a Kissék által emlegetett »könnyűvérű« nővel nem volt azonos az áldozat (ezek szerint több erőszakos cselekmény is történhetett), és az előbbi nő már nem él, úgyhogy képtelen volt védekezni az áldozathibáztatás ellen... Ez volt eddig az úszótársadalom »krémjében« uralkodó nézet. Hallottuk utána, hogy az egyik áldozathibáztató újságíró jajveszékel, miszerint őt lenullázták a szép élete után, pedig ő milyen jó volt.
Kérdezem, hogy vajon egy megerőszakolt nő nem tekinthető-e lenullázva? Kérdezem, hogy az áldozat hibáztatása vajon nem döngöli-e még mélyebbre az amúgy is megsemmisített, szeméremében bűnt elszenvedett embert?
Sajnálom, hogy idáig jutottunk. És csak az lebeg előttem, hogy ez a 18 éves lány, aki jól érti, hogy egy nő teste nem a férfiak szórakoztatásának eszköze, még a buliban sem, ahová mindenki ünnepelni érkezett, rendőrségi ügyet csinált ebből, talán a magyar uszodák társadalmainak sorsát is meg tudja most fordítani. Kenderesi generációja megérheti, hogy kéretlenül a másik ember egyetlen testrészéhez sem nyúlhat senki.
---
Örülök egyébként, hogy a nemi erőszak vádja, a közösülést tekintve nem áll meg, ezt a tényszerűség kedvéért szeretném rögzíteni.”