Zavarba hoz a közösségi média elképesztő erejű kiáradása – Bencsik Gábor a Mandinernek
Hogyan lett szépreményű talajbiológusból előbb újság-, majd regényíró, és miért biztos benne, hogy a konzervatív oldal jár közelebb az igazsághoz? Interjúnk.
Akár azt is mondhatta volna, hogy bocsánat, sajnálom, annak idején rosszul ítéltem meg, Matolcsy kollégának volt igaza.
„E kijelentés mellett azonban érdemes felidéznünk egy 2011-ben tett nyilatkozatát is. Annak már a címe is sokatmondó: »Matolcsy politikája tankönyvszerűen megvalósíthatatlan«. A közgazdászprofesszor ezt többek között így indokolta: »[Az új kormány] sokat nem ígért, de amiket ígért, azok nagyok voltak. Egymillió új munkahely tíz év alatt. Vagy hogy a gazdasági növekedés legalább három százalék lesz, de az optimista variánsban felpörög öt-hét százalékra. Akkor is leírtam, most is tartom, hogy ez a növekedési ütem messze nincs benne a magyar gazdaságban. Ezt nem lehet megcsinálni.«
Nem lehet megcsinálni? De hiszen megcsináltuk! A növekedés nem három, hanem öt százalék fölött jár. Az egymillió új munkahely lehetőségét Chikán professzor 2011-ben így látta: »én már a tíz év alatti 3-400 ezer új munkahelyet is optimistának érzem«. Ehhez képest kilenc év alatt 750 ezer felett járunk, nem számítva azokat az új munkahelyeket, amelyeket már nincs is, aki betöltsön.
Végül nézzük azt az állítást, amit az újságíró az interjú címében is kiemelt: »Az a fajta gazdaságpolitikai hitvallás, amelyet Matolcsy György képvisel, és őszintén mondom, nem tudom, kik állnak még mögötte, és ami szerint a belföldi kereslet erősítésével kell építeni a növekedést, ez egy olyan kis, nyitott gazdaság esetén, mint a magyar, szinte tankönyvszerűen megvalósíthatatlan.«
Azóta a magyar gazdasági növekedést a belföldi kereslet erősítése fűti, magyarán lendületesen emelkednek a bérek, az emberek egyre többet fogyasztanak, aminek következtében a termelők el tudják adni az árujukat és nőnek az adóbevételek. Erre mondta utólag Chikán professzor, hogy a »kedvező körülmények nagyon, nagyon szerencsés egybeesése«, holott akár azt is mondhatta volna, hogy »bocsánat, sajnálom, annak idején rosszul ítéltem meg, Matolcsy kollégának volt igaza«.”