A régi üzleti modelleknek lassan befellegzik

„Ha az autómegosztás csak a pénzt viszi, miért lépnek be többen is erre a piacra?

A szereplők hosszútávban gondolkodnak: aki most nem szerez piacot az le fog maradni a többiekhez képest. Az autógyártók lépéskényszerben vannak, hisz az igények átalakulóban vannak.

Szerintem törvényhozói oldalról érdemes lenne pénzügyileg is támogatni azokat a gyártókat, akik beszállnak ebbe az ágazatba, akkoris ha egyelőre pár évig még veszteségesen működnek. Ugyanis az autómegosztás segít abban, hogy kevesebb járművet használjunk nagyobb kihasználtsággal, ráadásul csökkenti a szén-dioxid kibocsátást. Vagyis ezek a szolgáltatások a városi közlekedést sokkal fenntarthatóbbá és környezetkímélőbbé teszik.

Attól pedig aligha kell tartani, hogy az autómegosztás egyszer csak elsorvad: ahhoz a rendszer túl jó és hatékony, már itt Budapesten is. A sok piaci szereplő miatt kifejezetten könnyű „közautót” találni. Az évente alig három-hat ezer kilométert vezető átlagembernek pedig pénztárcakímélőbb, mint saját kocsit venni.

Hogy a városi tömegek kevesebb autót használnak az lehet, hogy jó a környezetnek, de aligha jó a járműgyártóknak.

A régi üzleti modelleknek lassan befellegzik. Eddig a gyártók a gépkocsik után csak az értékesítésnél jutottak egy nagyobb összeghez. A jövőben viszont a carsharingen keresztül minden megtett kilométeren kereshetnek.

Másrészt: eddig ugyan több autót adtak el, de azok lassan amortizálódtak, hisz a járművek nagyrészt egy garázsban vagy egy utcán parkoltak. Az autómegosztásnál viszont nagyobb igénybevételnek vannak kitéve a kocsik. A sokat használt négykerekűeket pedig gyakrabban kell lecserélni. Ennek pedig a járműgyártók csak örülhetnek.”

Várkonyi Gáborral a Makronóm is készített interjút, amelyet itt olvashat el.