Csak egy minimális tisztelet kéne a Jézus által rendelt kőszikla mindenkori utódja felé, nem több.
Feltéve, ha pörölyként lebegtetett érvnél többet is jelent valaki számára az, hogy ő katolikus.
A manapság elsőáldozók szüleinek – tisztelet a kivételnek – templomi viselkedése jut erről eszembe. Nem nagyon értik már, miért fontos ez, de valahogy benne maradt a szocializációjukban, hogy talán nem jön rosszul a gyereknek. Annak a gyereknek, aki misére csak addig jár, amíg a papnak igazolnia kell minden alkalommal, hogy megjelent, ott volt és így méltó a szentségre. A szülőknek meg csak pár jobban sikerült kép kell a családi albumba, akár a szószékre is felpofátlankodnak ezért, úgysem szól rájuk senki. Azt sem tudják, mikor és mit kell csinálni, még a Miatyánkot sem képesek elimádkozni. Templomban utoljára keresztelőn voltak és legközelebb valaki esküvőjén lesznek.