Nyomós kút

„»A győztes mindent visz« szállóigéje Magyarországon totális étvággyal párosult, a regnáló hatalom a nagy víziókkal és az úthenger-jogalkotással párhuzamosan a legkisebb fészekalját is átrendezi, minden év, minden hónap új csatamezőket nyit hétköznapinak vélt területeken is, a másként gondolkodók fölé folyamatosan érkeznek az akként gondolkodók, néhány ellenzékinek tartott fertály közösségi gyűjtésekkel próbál életben maradni. A minimális tárgyilagosság, empátia, tolerancia, türelem, sőt már a polgári viselkedés lényegi tulajdonságai is kirekesztődnek. Egyre szűkebb a hely, ahol otthonra találhatnak, s csak találgatni lehet, mikorra válhatnak búvóhellyé.

Néhány ellenzéki kézben lévő önkormányzat az elmúlt években olyanná vált, mint a nyomós kút, köré gyűlnek a szomjazók, ott lelhetnek fórumot, közösségi helyiséget, körzeti stúdiót, ki tudja, még mit, de ne hallgassuk el azt sem, hogy némi megélhetést. Nem véletlen, hogy a kormány, ahol csak tud, csapást mér az önkormányzatokra, amelyek még akkor is zavarói lehetnek a centrális erőtérnek, ha saját embereik ülnek a polgármesteri székekben. Esztergomban és Hódmezővásárhelyen pedig abból kaphattunk leckét, mit érhet egy-egy település érdeke a pártlojalitással szemben. Téved az a jelölt, aki azt hiszi, hogy a kormányfő majd felveszi a telefont, még kevésbé, hogy felhívja őt.

Nemrégiben Magyar Bálint elmélkedett arról, hogy mit jelenthet az a rendelkezés, amelyik a 700 milliósnál nagyobb beruházások esetében kiveszi a döntést az önkormányzatok kezéből. Valóban úgy tűnhet, mintha a közbeszerzések központosítása a megvesztegetésnek akarná útját állni, ám Magyar úgy véli, ezzel a kitérővel épphogy a jól ismert oligarchacsapatokhoz juthatnak vissza a megrendelések. Jól ismert az önkormányzatok adósság általi ellehetetlenítése, az államtól mentőövre csak néhány kórház és sportegyesület számíthat, ellenzéki testület aligha. Állhatatos küzdelemre készülhet mindegyik ellenzéki önkormányzati vezető, a gödöllői Gémesi György tanfolyamot indíthat méltatlan támadások, piti megaláztatások tárgyában.

Mégis. Több város, nagyváros és Budapest közös ellenzéki nyertesei valamivel kiegyensúlyozottabb térképet rajzolhatnának fel Magyarországra, mint az eddigi választásoké. Ugyanakkor a győztesek feladata iszonyúan nehéz lesz. Ha az új arcok régi stiklikbe futnak bele, netán azokba kényszeríti őket a delegáló, vagy csak ösztöneik zárlatosak, rutinjuk elégtelen, akkor hamar buknak. Ráadásul ez a kudarc pontosan azt az utolsó reményszikrát olthatja ki, amelyik éppen fellobbanásra várt.”