A világ urai minden másodpercben támadás alatt állnak, és nem mindenki bírja

„Portfolio: Valóban a nyakunkon van már a következő világgazdasági válság, vagy csak egy kis lassulás várható?

Robert Stöllinger: Azt nem tudjuk, hogy jön-e a következő válság, de a CEO-k a legtöbb országban már nem annyira optimisták, mint tavaly voltak. Vagyis csökkent azoknak az aránya, akik a következő három évre vonatkozóan kedvezően ítélik meg a kilátásokat. Egy vezérigazgatónak azonban az a dolga, hogy optimista legyen. Ha valaki egy nagy cég élén áll, akkor növekedési tervének kell lenni, optimizmust kell, hogy sugalljon. Ha nem tudja ezt képviselni, akkor valószínűleg rossz helyen van. 

Ők még a recesszió előtti utolsó pillanatban is kicsit optimisták lesznek?

A cégek nagymértékben inkább utólag reagálják le a válságokat. Részben attitűd kérdése, hogy a pohár félig tele van vagy félig üres. Szerintem most rengeteg lehetőség van a világgazdaságban, ezeket kell próbálni kiaknázni. Csodálkoznék, ha ebből a szempontból pesszimisták lennének a cégek és vezetőik. A világgazdaság hatalmas változás előtt áll, pontosan az adat- és mesterséges intelligencia alapú szolgáltatások révén. Szerintem nincs ok pesszimizmusra. Nyilván a gazdaságban ciklusok vannak, amihez alkalmazkodni kell. Érdekes ellentét, hogy míg az európai és ázsiai cégek vezetőinek csökkentek a várakozásaik, addig Amerikában sokkal optimistább eredmények születtek. Talán azt fontos hozzátenni, hogy az adatfelvétel január-februárban történt, azóta viszont a kereskedelmi háborús problémák tovább fokozódtak. Kína és az USA egyre inkább egymásnak feszül, ami nagyon veszélyes. Ha a józan ész nem veszi át az irányítást, akkor elég nagy problémák lehetnek.

Mire lehet számítani, ha nem csillapodnak ezek a feszültségek?

Az egy nagy kérdés, hogy Donald Trump mennyire ura ennek a helyzetnek, és mennyire vannak körülötte olyan emberek, akik mélyebben elemzik a folyamatokat. Trump egy ingatlanfejlesztő, akinek van egy elég lendületes tárgyalási stílusa, hogy ez mennyire működik nemzetközi viszonylatban, az nagy kérdés. Viszont ma a világ már nem úgy működik, hogy a Huawei kínai, az Apple meg amerikai. A Huaweinek 1500 amerikai beszállítója van, vagyis az USA-ra is hatással vannak a lépések. A Brexitnél a briteknek is rá kellett jönniük, hogy minden mindennel összefügg, nem léphetnek ki könnyedén, és pont ez adja a mai világ értékét, izgalmát. 

Mindezek miatt egy éles háború kitörése sokkal kevésbé valószínűbb, mint 100 évvel ezelőtt. Arra nem számítanék, hogy Amerika és Kína katonailag egymásnak feszül, de valahol, egy másik konfliktuson keresztül indirekt módon vagy éppen a kibertérben, kereskedelemben ezek az ellentétek megmutatkoznak.

A vállalatvezetőkkel folytatott háttérbeszélgetéseink során többször találkoztunk azzal az állásponttal, hogy a Huawei-kérdés messze nem a publikus térben megvitatott kérdésekről szól, hanem a globális telekommunikációs piacon a versenyhelyzet eltűnéséről és a monopóliumokról. Mára alig maradt választási lehetősége a szolgáltatóknak, épp amikor küszöbön áll az 5G-hálózatok építése világszerte. A Huawei így megkerülhetetlen, ami komoly probléma a telekommunikációs cégek számára, rosszabbak a tárgyalási pozícióik, kisebb a mozgásterük a beszállítókkal szemben, nincs árverseny és lassul az innováció is.”