Karácsonyi Tiborcz-adó: blöff és populizmus

„Adó nem lehet bosszú eszköze. Egy jogállam nem azért adóztat, hogy büntessen, hanem hogy forrásokat rendeljen olyan fontos társadalmi célok szolgálatába, mint az egészségügy, az oktatás és a szociális rendszer. Egy jogállam nem azért adóztatja nagyobb arányban a gazdagabbakat, mert azok bűnt követtek el – loptak vagy csaltak –, hanem mert ők többet tudnak adni a közösbe, az ő életminőségüket nem sínyli meg a magasabb adó, a társadalom egészének stabilitását és biztonságát viszont hatékonyan szolgálja, ha a gazdagok szolidárisak a szegényekkel.

Az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb közösség elleni uszítását Botka László követte el tavaly, amikor miniszterelnök-jelölti kampányában a »fizessenek a gazdagok« uszító jelmondatát Mészáros Lőrinc és Andrew G. Vajna fejével illusztrálta. Mondhatta volna, hogy állítsuk bíróság elé az oligarchákat, vagy hogy változtassuk meg az adórendszert: a gazdagok adóját növeljük ésszerű mértékben, a legszegényebbekét pedig töröljük el. Mondhatta volna, hogy számoltassuk el a gyanúsan gazdagodó milliárdosokat, vagy hogy csökkentsük a munkára nehezedő terheket, az így kieső bevételek pótlására pedig vezessünk be észszerű mértékű vagyonadót. Botka László azonban inkább összemosott egy teljes társadalmi osztályt két fideszes oligarchával, hogy üzenete minél egyszerűbb, átélhetőbb és gyűlöletkeltőbb legyen. Az állam által felhizlalt vállalkozók vagyonosodásának felülvizsgálata és az adórendszer korrekciójának ügye két teljesen különálló téma – nincs közük egymáshoz, egyikből sem következik a másik, egymással való összemosásuk ostobaság vagy gazemberség.

Miután Gyurcsány Ferenc puhának és gyengének minősítette Karácsony Gergelyt, pár napba sem telt, és megérkezett a Tiborcz-adó kampányígérete, mely új adónem az ötszázmillió forintot meghaladó értékű ingatlanok tulajdonosaira vár, ha a szocialisták jelöltje Budapest főpolgármestere lesz. Alighanem Tiborcz-adó vár Rubik Ernőre, Bojár Gábor Graphisoft-vezérre s még ki tudja, hány sikeres feltalálóra és üzletemberre, akik a Fidesz által diktált feudalizmusnak nemhogy nem haszonélvezői, hanem kifejezetten kárvallottjai. A vagyon, a pénzügyi siker, a nagy értékű ingatlantulajdon a Tiborcz-adó narratívájában nem egyéb, mint a Fidesszel való kollaboráció: jogtalan rablás. Karácsony Gergelynek ez a retorikája akceptálhatatlanul felelőtlen és lelkiismeretlen közösség elleni uszítás.

Egyrészt: Magyarországon Orbán Viktor pecsétgyűrűjének megcsókolása nélkül is fel lehet halmozni félmilliárdos vagyont – sőt, annak sokszorosát is. Másrészt: minden sikeres adópolitika alapja, hogy az állampolgárok értik, miért vesz el pénzt tőlük vagy mástól az állam, és ennek helyességét illetően a társadalomban valamilyen mértékű konszenzus uralkodik. Egy gazdagokat kriminalizáló Tiborcz-adó kapcsán azonban soha nem lesz társadalmi konszenzus: akik fizetik, igazságtalannak érzik majd, akik pedig nem, azok csak még frusztráltabbak lesznek, hogy bár a gazemberek börtönt érdemelnének, adóval megússzák. Harmadrészt: a lopás, a joggal való visszaélés szankciója nem gyakorolható várospolitikai szinten. Ha az ellenzéknek az a programja, hogy elszámoltatja a NER-lovagokat, körmére néz Mészáros Lőrincnek és Tiborcz Istvánnak, ahhoz választást kell nyernie. Nem önkormányzatit, nem budapestit, hanem országgyűlésit. Az elmúlt évek rablásai nem Tiborcz-adóval, hanem új legfőbb ügyésszel orvosolhatók.

Negyedrészt: Karácsony Gergely blöffje nyomorultul átlátszó. A nemzeti együttműködés rendszerének kétharmada van, Alkotmánybírósága van: Orbán Viktor egy Tiborcz-adót bármikor könnyedén elkaszál. Hiába lelkesedik az ellenzéki szavazók keménymagja, hogy Tiborcz és a többi oligarcha majd pórul jár, a legjobb esetben is csak annyi történik majd, hogy a miniszterelnök a Budapestnek járó pénzből kipótolja oligarcháinak veszteségét. Ötödrészt: az ingatlanadóztatás kerületi hatáskör – ha Karácsony Gergely jól blöfföl, és főpolgármester lesz, ehhez akkor sem lesz joga. Mit üzen a választópolgároknak egy olyan ígéret, amely nem pusztán nemtelen bujtogatás, de hiába nyer az ígérgető, még csak hatalma sem lesz hozzá? Nos, aligha kormányzóképességet. Már csak az a kérdés: ha Karácsony Gergely ennyire hisz a Tiborcz-adóban, vajon miért nem vezette be Zuglóban, ahol joga is lett volna hozzá? Öt év nem volt rá elég? Vagy csak pár napja jött az ötlet? Ez volna a csodafegyver Kálmán Olgával szemben?

Az ingatlanadó gondolatát nem lenne szabad sem a gátlástalan populizmus oltárán feláldozni, sem rövid távú bevételmaximalizálás eszközévé tenni. Ha Magyarország kiheveri a devizaválságot, ha lesz még néhány év gazdaságnövekedés, ha a középosztály picit megerősödik, lassan és kiszámítható módon a felhalmozott vagyont is adóztatni kell. Ez ugyanakkor számtalan technikai és bürokratikus nehézséget hordoz, ezért sokat kell beszélni erről az emberekkel, el kell magyarázni nekik, hogy a forgalmi adó és a munkára rakódó terhek mértéke csak akkor csökkenthető, ha az állam új bevételi forrásokat csatornáz be a költségvetésbe.

Az ingatlanadó kulturált körülmények között nem egy új sarc, hanem a terhek igazságosabb társadalmi elosztásának eszköze. Nem lehet mindegy, hogy egy adózónak háromszázezer forintos havi jövedelme mellett van-e öröklakása, vagy nincs. Ma mindketten nagyjából ugyanúgy adóznak, holott nagyon különbözik az anyagi helyzetük. Botka László és Karácsony Gergely uszító populizmusa ezt a fontos diskurzust és ezt a jövőre váró társadalmi konszenzust lehetetleníti el. Talán úgy tűnik, hogy a szocialista párt aktuális jelöltjei politikájukat Orbán Viktorral szemben fogalmazzák meg, valójában azonban teljes mértékig kiszolgálják és nagy meggyőződéssel hozzák azt a szerepet, amit a miniszterelnök ellenzékére osztott.”