Média és hatalom

„A volt alkancellár szerény volt: nem rögtön egy egész médiabirodalmat, csupán egy – igaz, fajsúlyos – lapot, a Kronen Zeitungot szeretett volna szárnyai alá venni. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy belebukjon nemcsak ő, hanem az egész osztrák kormány. Ilyesmi nálunk szóba sem jöhet. A NER szilárdan áll talapzatán, nyilván fel sem merülhet egy hasonló barter gyanúja sem.

Csak a véletlen műve lehet, hogy a hazai nyomtatott sajtó többségét, közte az összes vidéki napilapot magáénak tudó és a Népszabadságot kivégző Mediaworks annak a Mészáros Lőrincnek a tulajdonában kötött ki, akinek más érdekeltségeihez özönlenek a jól fizető állami megrendelések. Feltehetően annak az önzetlen felajánlásnak sincs köze ezekhez az állami megrendelésekhez, amelynek révén az egész portfólió Mészárostól ingyenesen a Fidesz média-gólemének, a Közép-Európai Média- és Sajtó Alapítványnak (KESMA) a tulajdonába került. Nyilván ugyanez az önzetlenség indította a többi NER-lovagot is hasonló felajánlásokra.

Amiről Strache csak álmodozott, az nálunk már rég megvalósult, méghozzá ugyanannak a készséges „üzletembernek” Heinrich Pecinának az áldásos közreműködésével, akit Strache is emlegetett, és aki „kéznél volt” akkor is, amikor a Médiahatóság a Ringier és az Axel-Springer cégek fúziójának megakadályozásával lehetetlenítette el, hogy a Népszabadság tőkeerős befektetőhöz kerüljön. A Médiahatóság akkor a sokszínű tájékoztatást látta veszélyben forogni. A csaknem ötszáz médiumot magába nyelő KESMA esetében ilyen veszély nyilván nincs, igaz, hogy ennek a kínosan védhető álláspontnak a képviseletétől Orbán Viktor megszabadította a Médiahatóságot azzal, hogy az ügyet nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánította.”