„Még a Trump-kormány is kifogásolja: egy hónap elmúlt anélkül, hogy az állítólag roppant elfoglalt magyar parlament ratifikálta volna azt a védelmi szerződést (DCA), amit többéves késéssel már hónapokkal ezelőtt végül is aláírt. Mintha egy parlamenti szavazatot Orbán nem tudott volna elintézni egy telefonnal… A magyar kormány továbbra is szabotálja a NATO-Ukrajna tárgyalásokat. Az ország energia-elkötelezettsége Moszkvával – és szövetsége Vlagyimir Putyinnal, az orosz diktátorral – még a Fehér Háznak sem tetszik.
Trumpot és lojális követőit ugyan nem nagyon érdekli a magyar demokrácia sorsa, de a kongresszusi tiltakozások és a sajtóban megjelenő kritikák zöme egyre többet foglalkozik az államhatalom térhódításával. A Magyar Tudományos Akadémia hatásköre máris szűkebb, mint a Kádár-rendszer végefelé, a magas színvonalú 56-os Intézet önállóságát vita nélkül szüntették meg, és a kitűnő Central European Universityt új »törvényekre« hivatkozva üldözték ki az országból. Vasárnap egy szupermarketben összefutottam a külügyminisztérium egyik Európával foglalkozó szakemberével. Ezt kérdezte: »Mondd, ezek a magyarok azt hiszik, hogy mi vakok vagyunk vagy hülyék?« »Inkább azt hiszik, hogy ők mindenkit át tudnak rázni,« válaszoltam. »Kisokosok«, tettem hozzá, de ez a kedves magyar szó angolul jóval durvább.”