„Nyílt levél a magyar Országgyűlés elnökének.
Tisztelt Kövér László Úr!
Turgonyi Dániel vagyok, 24 éves magyar állampolgár. Igaz, Ön és Pártja szerint nem teljeskörű és egyenrangú magával, mert míg a német nemzetiségi és zsidó létem tolerálható, de sajnos homoszexuális is vagyok, így Ön egyenlőbb nálam.
Az Önök konzervatív családképéhez nagyban illeszkedő nagycsaládban nőttem fel, igaz édesapám korán meghalt, így legnagyobb gyermekként megtapasztaltam, milyen egy gyermek nevelésében segítő kezet adni. Ezek után természetes számomra, hogy én is szeretném megtapasztalni, hogy milyen gyermeket nevelni. De nem azért, mert ez egy önös érdek lenne, sőt.
Téved, amikor azt mondja, hogy az örökbefogadás egy élvezeti cikk, az önmegvalósítás eszköze. Egyáltalán hogy képes ilyet mondani – amikor gyermekek sokasága vár arra, hogy szülőket találjon és egy szerető környezetben nőjön fel, ahogy ez minden gyermek joga. Örökbefogadni ezzel ellenben a világ egyik legönzetlenebb dolga – az ember elveti azt a hiú képet, hogy »saját« gyermeke legyen, helyette egy elesett gyermeken (aki, valljuk be – nem tehet a helyzetéről) segít azzal, hogy kiemeli őt az állami gondozásból és minden energiáját abba fekteti, hogy egy teljes értékű férfit vagy nőt neveljen a gyermekéből. Mindezek ellenére Önök ellenzik azt, hogy minél több ember fogadhasson örökbe ezzel szegénységbe taszítva sok gyermeket aki nem annyira szerencsés, hogy örökbe fogadják. Annak, hogy valakinek van családja, vagy sem, nem szerencse kérdésének kellene lennie, minden gyermeknek joga, hogy családban nőhessen fel, ha ezt valakinek, akkor pont Önöknek kellene tudnia.
Veszélyes, amikor a közösségem tagjait köztörvényes bűnözőkhöz hasonlítja. A legaljasabb hazugságok egyike az, hogy a meleg emberek mind pedofilok lennének. Sőt, kutatások bizonyítják, hogy a meleg férfiak által nevelt gyermekek semmivel nincsenek nagyobb veszélyben, hogy molesztálás áldozatává válnának, mintha egy heteroszexuális kapcsolatban élő apa neveli őket.
Egy dologban ugyanakkor igazat adok Önnek. Tudom, hogy a világ rendje micsoda és hogy miként születtem. Viszont abban már nem, hogy Ön szerint mi a világ rendje. Nem a világ rendje az, hogy elnyomunk vagy csak egyszerűen diszkriminálunk kisebbségeket, hogy a négy fal között lehet amit akarnak. Ez nem a világ rendje, ez egyszerűen az Önök által propagált társadalmi rend, ami nem egy univerzális kép. Az én társadalomról alkotott képemben van helye Önnek is, az Ön konzervatív értékeinek és annak is, hogy két apuka együtt nevel egy kislányt, vagy hogy egy leszbikus anyuka egyedül nevel egy kisfiút – mindezt békében egymás mellett élve.