Ferenc pápa csíksomlyói látogatása elé

Ferenc pápa erdélyi látogatása érdekes módon leginkább nem a romániai ortodoxiát és nem a nyilvánvalóan létező, bár kétségbe vonható befolyással rendelkező ateista frakciót zaklatta fel, hanem a katolikus emberek egy részét.

Egészen pontosan fogalmazva

abból az alkalomból, hogy a Szentatya – a történelem során első ízben – Erdély magyar lakta területére látogat, a Kárpát-medence egyik legszentebb szegletébe.

Itt nem árt megállni pár pillanatra és tisztázni egy egészen fontos dolgot, amit egy római katolikus hívő – aminek persze nem kötelező lenni, ámde ha valaki az, akkor kötelező számos szabályt betartani – nem felejthet el, bármi is a véleménye.

Ferenc pápa a Szentatya, az Egyház pedig azért is több mint híveinek összessége, mert olyan hierarchia alapján működik – és ez jó –, amibe adott személynek nem feltétlenül van beleszólása. Bármikor beszélünk róla, ezt tartsuk szem előtt.

A szubjektum, mint olyan, erősen túlértékelt napjaink hangzavarában, ahol bárki, bármikor, bármiben elmondhatja a véleményét, és ez alapvetően jó. A probléma akkor jelentkezik, amikor képtelenek vagyunk helyesen válogatni a vélemények között, mindössze azért, mert tényleg mindenki megnyilatkozhat. Feltehetjük, hogy 10 millió légy nem téved, de

Ha teszem azt a Katekézisről 10 hívőből 9 azt állítaná, hogy abban helytelen leírások is találhatóak, akkor sem nekik lenne igazuk, hanem a hitét és tanítását megőrző egynek.

Gyakori probléma – részben ebből is következően –, hogy úgy tartjuk, katolikusnak lenni valamilyen etikai megfontolás. Egy régi, sok igazságot tartalmazó, sokszor dagályos életmód tanácsadó könyv útmutatásai, ami korabeli Marie Kondo módjára igyekszik minket eligazítani az élet rejtelmes történéseiben. Ez nem igaz. Valami jóravaló, sután katolikus értekezés részeként persze megjelenhetne ez az érv is, de attól még nem helyes.

Életvezetési módszerek követéséhez nem kell hívőnek lenni. Attól vagyunk hívők, keresztények és katolikusok, hogy hisszük és valljuk Jézus Krisztus kereszthalálát a bűneinkért, majd feltámadását.

Ráaggathatunk egyebeket is, de ez mindennek a veleje.

És ugyanúgy veleje az is, hogy

Nem érinthetetlen és nem kell vakon követni minden esetben, erről szó sincs. Közkeletű vélekedés az is, hogy ex cathedra bármit kijelenthet a Szentatya, de még ez sem igaz, mert ilyen súlyú tanításokat csak hit és erkölcs dolgában tehet, és abban sem gyakran fordul elő. De – példának okáért – Ferenc pápa nem tehetné meg, hogy mondjuk a migráció általa fontosnak tartott aspektusaiban Péter székéből szólva hirdet verdiktet.

Másrészt.

A balos média nyilvánvalóan felkapja Ferenc pápa azon kijelentéseit, amelyeket a saját szájuk íze szerint tudnak interpretálni, és teológusok szerint más, aggodalomra okot adó pontok is akadnak a működésében – nem is csekélyek, ezt se tagadjuk el –, de alapvető világnézeti kérdésekben – mint akár az abortusz vagy a gendertéma – 

Mert mit is mondott Ferenc pápa 2016-ban lengyel püspökök társaságában? „Olyan időszakban élünk, amikor az embernek, mint Isten képmásának a megsemmisítése folyik. És itt szeretném ezzel a szemponttal lezárni, mert e mögött ott vannak az ideológiák. Európában, Amerikában, Latin-Amerikában, Afrikában, néhány ázsiai országban valóságos ideológiai gyarmatosítás folyik. Ezek közül az egyik – világosan néven nevezem – a gender! Ma a kisgyermekeknek – a kisgyermekeknek! – az iskolában ezt tanítják: a nemét mindenki maga választhatja meg. Miért tanítják ezt? Mert a könyvek azoké az embereké és intézményeké, akik pénzt adnak neked. Ezek az ideológiai gyarmatosítások, amelyeket nagyon befolyásos országok is pénzelnek. És ez szörnyű!”

Számos ilyen, maximálisan helyén lévő kijelentést tudnék tőle idézni, de álljon itt egy példa az abortuszról vallott gondolataiból is.

„Megengedhető egy emberi élet eldobása, hogy megoldjunk egy problémát? Megengedhető bérgyilkost fogadni, hogy megoldjunk egy problémát?”

Tiszta, világos, radikális szavak. És ezek ugyanúgy jellemzik Ferenc pápa működését, mint az aktuálpolitikai kérdésekben tanúsított aktívabb megnyilatkozások. Ám ha már migráció, akkor e kérdésben se tegyünk úgy, mintha Ferenc elődei gyökeresen máshogy vélekedtek volna a problémáról. Az 1970-es évek vége óta minden menekültek világnapján elhangzik pápai üzenet, és Benedek emeritus pápa, aki véleményem szerint az elmúlt 100 év talán legnagyszerűbb teológus pápája volt, 2011-ben nagyon is hasonló módon fogalmazott a migránsokkal kapcsolatban, mint mostanság Ferenc pápa.

A különbség annyi, hogy 2015 előtt máshogy értékeltük ezeket a szavakat, kevésbé ütöttek nagyot. Nem éreztük annyira át, hogy mekkora veszélyt is jelent a migráció, így könnyedén átsiklottunk olyan mondatok felett, amelyekre ma más teljesen máshogy gondolunk. Változik a világ, bizonyos értelemben veszélyesebb is lett, mint pár évvel ezelőtt, de ettől még ugyanolyan mondatokat logikailag csak ugyanúgy tudunk értékelni, legyen 2019 vagy 2011. És

Nem tisztem védeni a Szentatyát, nincs is erre szüksége. A tradicionalista katolikusok okkal tartanak tőle, és latin-amerikai szocializációjának köszönhetően egy sor kérdésben máshogy gondolkozik, mint az európai katolikusok. Szembetűnő az is, hogy sokkal inkább tekint Európán túlra, mint az eddigi pápák, de itt is érdemes megjegyezni, hogy Szent II. János Pál volt az, aki rengeteg Európa határain kívüli bíborost nevezett ki. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy megválaszthatták pápának Ferencet.

A jogos kritikának mindig, mindenkivel szemben helye van, aki földi porhüvellyel bír, de a katolikus egyház vezetőjét akkor sem kell lerántani az aktuálpolitikai játszmák sűrűjébe, ha éppen nehezen befogadható dolgot állít. Hát még akkor nem, ha az erkölcs kérdéseiben – ahogy fentebb is láthattuk – világosan és határozottan kiáll a katolikus elvek mellett.