Egy eredendő bűnös, derűs reakciósról – Lukács János emlékére

2019. május 08. 13:15

Történelem, politika, nők, alkohol, Winston Churchill, szivar – néhány téma, amiről hosszan lehetett John Lukaccsal beszélgetni. A „reakciós” történész igen szeretett élni: mérsékelt hedonista volt – a szó legnemesebb értelmében. Nem szaktörténész volt, hanem szintézisíró. Gondolatot vitt az adathalmazokba. Nekrológunk.

2019. május 08. 13:15
Szilvay Gergely
Mandiner

„Ebben a házban két dologban nincs hiány: alkoholban és könyvben” mondta nekünk John Lukacs, mikor 2017 májusában meglátogattuk phoenixville-i otthonában.

2017 februárjában hívtam fel, hogy meg szeretnénk látogatni; ezúttal nem ő jönne Budapestre, hanem mi mennénk hozzá. Azonnal elfogadta a bejelentkezést, mondván, amúgy is ritkán van alkalma magyarul beszélni. Végre aztán májusra össze is jött a találkozó. 

Phoenixville környéke a régi Angliára emlékeztetett; három deszkasoros fakerítések, rikító zöld fű, dimbek-dombok. János bácsi háza jól el volt rejtve, elsőre nem is hozzá kanyarodtunk be, de végül megtaláltuk a buja indák alatt a bejáratot és a kis tisztáson fekvő, legendás otthont. 

Lukacs háza...

Történelem, politika, nők, alkohol, Winston Churchill, szivar – néhány téma, amiről hosszan lehetett vele beszélgetni. Lukács János, a „reakciós” történész igen szeretett élni. Mondhatnám, mérsékelt hedonista volt – a szó legnemesebb értelmében.

A test élvezetei nála a szellem élvezeteit támogatták, segítették.

Az „eredendő bűnös” nagy adag szivarral és sörrel kuporodott le asztalához könyvet írni. 

Angolul írt, magyarra fordították, főleg világtörténelemről. De akcentus nélkül beszélt magyarul, és amikor Bécs népszerű lett nyugaton, büszke magyarként csak azért is megírta legendás könyvét, a századforduló magyar fővárosi világát bemutató Budapest, 1900-at. 

Ő ihlette elődlapunk, a Reakció nevét. És elmagyarázta nekünk egy alkalommal, utolsó előtti budapesti látogatásakor, hogy mi a mandiner a biliárdban. 

...kertje...

Szellemi arisztokrata volt, ő, a munkatáborból kiszabadult, Hitler elől elmenekülő, félig zsidó, katolikus vallású fiatalember, akinek még a munkatáborban is jutott egy arisztokrata szerető. Szellemi arisztokrata volt, így néha finnyás – például egy amerikai elnök sem felelt meg magas elvárásainak a huszadik század második felében. 

Nem szaktörténész volt, hanem szintézisíró. Gondolatot vitt az adathalmazokba.

Összefoglalt, értelmezett. A történelem nem csak erők küzdelme – ezért írt Hitler és Churchill párviadaláról. A polgári kor végén járunk – volt a meggyőződése, és megírta az Egy nagy korszak végén, meg A XX. század és az újkor vége c. köteteit. A középkor óta tudatosodik az emberben a történelem – fejti ki A történelmi tudatban. 

A derűs reakciós eközben vidéki, elvonult, de mégis aktív életet élt Pennsylvaniában, részt vett a helyi közösség ügyes-bajos dolgainak intézésében. Féltette a kisközösségeket, s nem szerette az amerikai republikánusok túlságosan technokrata, túlságosan haladáspárti főáramát – ez volt az egyik oka, amiért konzervatív helyett reakciósnak mondta magát. Kedvelte az Újvilágban balra sorolt vidékszerzőt, Wendell Berryt. Visszafogottan, régimódian vallásos volt: nem mindig ment misére, de sajnálta, hogy már nem latinul mondják a szentmisét. 

...és könyvtára

Magyar és amerikai, visszahúzódó és a világgal foglalkozó, történész és reneszánsz polihisztor, egyben kiváló házigazda volt.

Eredendő bűnös, derűs reakciós – ez volt John Lukacs, pontosabban Lukács János.

Legyen neki könnyű a föld. Vagy – mivel szerette a latint – Sit tibi terra levis.

Összesen 25 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
antioligarcha
2019. május 09. 08:31
Az öregnek igaza volt az orosz kérdésben. Ami osztrák/német uralom alatt épült Magyarországon kb. 1686 (Buda török alóli felszabadítása) óta, annak jelentős része még mindig megvan és szeretjük, felújítjuk és használjuk ezeket az épületeket. Budapest, vidéki városaink belvárosa, vasútállomásaink, templomaink. Ami az orosz (1948-1990 közötti) időben épült, az lassan már mint lebontásra került, romosan várja a sorsát, nem szeretjük, nem használjuk, lebontjuk. Pár évtized és ez kb. 45 éves időszak szinte nyomtalanul eltűnik, kivéve talán a lakótelepeket. De azokat meg nem nagyon lehet szeretni, csak nincs más.
egynick
2019. május 08. 16:24
Mandiner hogy jön ahhoz, hogy nekrológot írjon. Egy széljobb portál hallgasson. Lukácsnak semmi köze a Mandinerhez. Valaha lehet, hogy adott interjút, de ennek a szélre tolódott mai mandinernek nincs köze a konzervativizmushoz.
navis praetoria
2019. május 08. 16:07
Lukács sajátos szemszögéből sokkal nagyobb veszélynek tartotta Hitler "német forradalmát", mint a sztálini Szovjetúnió bolsevizmusát. Szerinte a Szovjetúnió soha nem tudott volna az USA igazi riválisává válni, Németország igen - ezért kisebb probléma volt Középeurópa szovjetizálása (és potenciálisan egész Európáé is, mert ez is benne volt a pakliban), mint egy német vezetésű Európa. Művei felidézik azt a riadalmat, amit Hitler üstökösszerű sikerei váltottak ki, különösen 1940-ben, a francia hadjárat vége felé. Lukács helyesen látta, Hitler a Barbarossa hadjáratot Anglia meggyőzésére (is) indította, hogy Anglia a szovjet kiesése után végre békét kössön vele. De Lukács alábecsülte azt az aggresszivitást és expanzív étvágyat, amit 1940 őszén Sztálin kifejezésre juttatott. Masszív szovjet katonai felvonulás mellett a szovjet nyugati határa mentén (közte a magyar államhatárral szemben is) Sztálin Molotov közvetítésével igényt jelentett be Finnországra, Romániára (és részben Magyarországra is). Ettől - különösen a román olaj elvesztésének perspektívájától - Hitler olyan pánikba esett, hogy azonnal, még 1940/41 telén meg akarta támadni a Szovjetúniót. A fenti meggondolások miatt az intranzigens, Amerika bevonásával az európai konfliktust világháborúvá szélesítő Churchillt piedesztálra emelte, és messzelátó történelmi alakként állította be, nem értve meg, hogy Középeurópa - és az európai zsidóság - tragédiája nem kis részben éppen Churchill intranzigenciájának következménye volt.
matykox
2019. május 08. 14:51
Jó emberként fogok rá emlékezni. Nyugodj békében, Lukács János! Legyen neked könnyű a föld!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!