A lottóötös-akadémiák

„Persze, Pancho Aréna, gondolhatnának e számok láttán Madridban egy számukra is kedves névre, Puskás Ferencre mint felcsúti névadóra, de ezzel együtt sem tudnak mindent.

Például azt sem, hogy mi így bánunk egyebek mellett egy másik akadémiával, az MMA-val is, amelyről csak első hallásra gondolhatnák, hogy tudják, miről van szó, nyilván a vegyes harcművészetekről, Mixed Martial Arts, de mégsem egészen. Politikai értelemben, talán. A Magyar Művészeti Akadémiával, MMA, nálunk ugyanazt megcsinálják, mint a futballal, kiemelten a felcsúti akadémiával. Hasonló, tízmilliárdos nagyságrendben ömlik oda is a pénz megfejelve rengeteg hatalmi státusszal, és ott sem kérnek érte lényegében semmit. Ami a futballban a miniszterelnök játékszenvedélye, az a kultúra világában a hatalmi nagyakarat. Egyik esetben sem számít a pénz. Csakhogy ott, szemben a focival, még csak összehasonlítani sem lehet a teljesítményeket bármivel is. Az is csak nehezen érzékelhető, hogy az MMA kedvéért a Széchenyi Akadémián, vagyis az Arany Jánostól Kodályig terjedő kulturális íven léptek át.

Liszt Ferenc zeneakadémiát álmodott annak idején, fel is épült, ismét zeng az orgonája, most futballakadémiát álmodnak. De több mint tizenkét év elteltével sincs hangszer, ami megszólalna.

Hogy a kör teljes legyen, mennek neki az MTA-nak. Az MMA-ról viszont nehéz megmondani, hogy micsoda. Ők is inkább csak azt tudják, hogy mi nem. Ami addig volt, az nem.”