Szigetálom

„Idehaza is sokat és sokan dolgoztak rajta, sőt uniós pénzt is jócskán költöttünk annak tisztázására, hogy a 415 kilométernyi magyar limes-szakasz 271 feltételezett helyszínből hány kapcsolható be a világörökségi nevezésbe. Tavaly januárban Németországgal, Ausztriával és Szlovákiával közösen be is nyújtottuk a pályázatot, azóta várjuk az UNESCO idén júniusban esedékes döntését. A várakozás nehéz hónapjait csak egy dologgal színesítette a magyar kormány: hogy a napokban indoklás nélkül kihúzta a pályázatból a Hajógyári-szigeten rejtőző Hadrianus palotát.

Mi persze készséggel elhisszük, hogy a még jobb megvédés volt az akció célja, miként azt a Magyar Nemzet megtudta, de azért kicsit furcsa ez. A palota romjait az ötvenes évek óta nem látta ugyanis senki – akkor sajnálatosan rábetonoztak egy hajógyárat. Régészeti feltárás itt azóta nem folyt, a kormánylapnak megsúgott „rekonstrukció” alapja egy kétséges hitelességű vázlat. Vajon mi az a szempont, ami az elmúlt húsz évben nem merült fel, most viszont hirtelen igen?

Tizenöt évvel ezelőtt az akkori balliberális kormány egyszer már eladta ezt a területet palotaromostul. Aztán győzött a józan ész, az állam még ugyanabban az érában visszavásárolta a földdarabot, az Álomsziget pedig elillant. A rendkívül értékes Duna-part azóta is sorsára vár, Budapest kellős közepén szinte hívogat az idegenforgalmi hasznosításra.”