Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Ha valóban hallgatunk Benedekre, akkor ő Ferenchez vezet minket.
„»Ferike« nem is igazi pápa, Benedek volt az – hallani gyakorta még hazai katolikus körökben is. Koronkai Zoltán szerint azonban hamis dilemma, hogy választani kell a német »konzervatív filozófuspápa« és az olasz-argentin »liberális reformer« között. A jezsuita rend tartományfőnökének sociusa (segítője) Ferenc csíksomlyói látogatása elé írt nagyszabású pápaelemzésében kimutatja: lényegi kérdésekben (menekültügy, egyházi reformok, gyerekmolesztálások, Európa) azt képviselte már Benedek is, amiért ma Ferencet gyakran támadni szokták.
A küszöbön álló csíksomlyói pápalátogatás előtti fejlemények is megmutatták: keresztény körökben sokakat megoszt a »Ferenc vagy Benedek«-kérdés. Vannak, akik az égbe magasztalják a jelenlegi pápát és lesajnálóan nyilatkoznak XVI. Benedekről. Egy neves teológusnő például így dicséri a jezsuita pápát: »Ferenc az első pápa, aki nem csupán egyéni bűnökről beszél, hanem strukturális bűnökről is«. Csakhogy erről már Szent II. János Pál is beszélt, olyannyira, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusába is bekerült a fogalom (vö. 1869 pont). Mások – és Magyarországon ez a nézet elterjedtebb – Benedeket tartják az igazi vonatkoztatási pontnak, szerintük »Ferike« – ahogy egyes körökben emlegetik – nem is igazi pápa. A különféle összeesküvés-elméletek is termékeny talajra hullanak nálunk.
Vagy-vagy. Ferenc vagy Benedek. Elszomorít ez a megosztottság, bármelyik oldalra tekintek is: a Ferencet magasztaló és Benedeket lesajnáló, de a fordított nézőpontok egyikével sem tudok egyetérteni. Persze világos, hogy Joseph Ratzinger és Jorge Mario Bergoglio más világból jöttek, más tapasztalatokkal, más temperamentummal – a csíksomlyói történelmi látogatás előestéjén mégis szeretnék néhány szempontot hozni, amelyek segíthetnek, hogy ne egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve értelmezzük a két pápát.”