„A keresztény Európában ezalatt emberek tódulnak Párizs utcáira, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy a Notre-Dame újjáépítésére összegyűjtöttek pénzt, de nekik, a nincsteleneknek nem jut abból a vaskos summából. A keresztény Európa sajtójában azon vitáznak, miért kell a katedrális leégése miatt szomorkodni, miközben Afrikában éheznek. A keresztény Európa egy emberként döbbent meg a christchurchi mészárláson, és azonnal életbe léptettek szélsőjobboldali mozgalmak ellen szolgáló titkosszolgálati eszközöket, mert ez egy kicsi világ, Új-Zéland itt is lehet a szomszédban, Ausztria készüljön fel a gyilkos nácikra.
Srí Lanka viszont hirtelen egy távoli ország, a háromszáz halott csak háromszáz egyén, nem képvisel közösséget. A sajtó szemérmesen lapít, mintha a templom csak egy bevásárlóközpont volna, a mise pedig egy divatbemutató. A keresztény Európa vezetői a terror ellen szólalnak fel, és minden vallás tiszteletben tartását szorgalmazzák. Minden vallásét. Esetleg így, a véres húsvét idején még belefér egy tréfa a papok és az egyház rovására. Roppant vicces témakör, biztosan azok is nagyokat nevetnének a pikírt megjegyzéseken, akik egy colombói misén vesznek részt vagy csak megszálltak egy szállodában. De nem nevetnek rajta. Mert halottak. Egyszerűen azért, mert azt mondták, Krisztus valóban feltámadt.”