„Szokás panaszkodni a magyar közbeszéd színvonalcsökkenésére. Kétségtelen, létező, sajnálatos jelenségről van szó, a kormányt gyűlöletkeltéssel vádoló szocik azonban most szintet léptek, lefele. Nem is akármekkorát.
Persze kitörölhetetlen emlék, ahogy korábbi pártelnökük, Gyurcsány Ferenc kurvaországozik, ám azt ugye technikai értelemben szűk körben mondta, Ujhelyi és társai azonban a teljes nyilvánosság előtt vállalják trágár megjegyzéseiket. Már csak hab a tortán, hogy azzal is vádolják a kormányt, hogy kivezeti az országot az Európai Unióból, miközben ők is tudják, ez nettó hazugság.
A felháborodáson túlmenően ugyanakkor felmerül, ugyan milyen politikai hasznot vár Bangóné köre attól, hogy nemtelen egyszerűséggel rágcsálónak titulál hárommillió embert, a demokratikus választáson kétharmados parlamenti felhatalmazást nyert pártot, illetve a teljes kormányzatot. Vagy ha úgy vesszük: politikai riválisait. Ez a stílus ugyanis, merjük remélni, aligha jelent vonzó alternatívát, pláne hogy ezzel párhuzamosan olyan adok-kapok és vetélkedés zajlik az ellenzéki térfélen, hogy azon szinte már képtelenség kiigazodni.
Eddig is csak annyi volt az ajánlatuk a potenciális választóiknak, hogy ők nem Orbán, egyebet nem hallottunk a Nagy Szocialista Vízióról sem, ám most már legalább azt tudjuk, hogyan tekintenek azokra, akik nem őket támogatják. Ha a legelemibb emberi méltóságot sem tartják tiszteletben, mire számíthatnánk tőlük kormányra kerülésük esetén?
Szerencsére erre a felmérések alapján vajmi kevés esély mutatkozik, pláne, hogy az EP-választás nem is erről szól.
Ritkán fordul elő, ezúttal mégis Tamás Gáspár Miklóssal együtt kérdezzük: miért lehetséges Magyarországon az, hogy egy piszokul szitkozódó (és semmi másról nem nevezetes) gimnazista lányból közéleti sztár válhassék, aki egy közhatalomra igényt tartó párt összejövetelén csillog? Miért lehetséges az, hogy magukat komolyan vevő politikai erők transzparensekre és házfalakra azt írják, hogy O1G?”