„Hát kedves IKEA, nem, nem ez a természetes! Amiről te beszélsz, az lehet egy kiegyensúlyozottan működő élettársi kapcsolat is. A család ugyanakkor többről szól. Elsősorban kell hozzá EGY FÉRFI és EGY NŐ. Kell hozzá egy, a szerelmüket megpecsételő szent kötelék, amelyet házasságnak hívunk. És jó esetben kellenek hozzá gyermekek, akik ennek a szerelemnek a gyümölcsei. De nem akarom túlzásba vinni a definíciókat. Mert ezt nem magyarázni, hanem érezni kell. És te, kedves IKEA, nem érzed azt a szellemi-lelki többletet, amelyet egy – a mi definíciónk szerinti – család adhat egy embernek. Nem vagy egyedül ezzel.
Az egész nyugati liberális, üzleti, pénzügyi elit megpróbálja relativizálni, kitágítani a család fogalmát, és sajnos sokszor sikerrel járnak.
Ez az, ami ellen fel kell emelni a szavunkat, minden egyes alkalommal! Sajnos mi magunk is sokszor esünk abba a hibába, hogy „hagyományos család”-ként definiáljuk azt, ami alapvető és megkérdőjelezhetetlen. Mintha mi is egy régimódi értékként tekintenénk rá.
Merjük elhagyni a hagyományos jelzőt! És ne engedjük, hogy bármire használhassák azt a szót, hogy CSALÁD! Ne kössünk kompromisszumot, sajátítsuk ki! Használják ők, hogy élettársi kapcsolat, együttélés stb.!”