„Mivel a jó kommunista egész életében valamiféle gyermeki szinten visszamaradott felnőtt képzetéhez hasonlít, a legjobb »kommunistává« a gyermek – vagy a gyermeki lélekkel megáldott, ám a felnőttkor határa felé tartó tanuló ifjúság nevelhető. Ők még nem rendelkeznek kellő rálátással, tudással ahhoz, hogy az emberiség szellemtörténetének e korcs vadhajtását, az ezerfelé elágazó, egzotikus színekben tündöklő, ám egy tőről fakadó, mérgező növényt felismerjék, hát jóízűen fogyasztják annak gyümölcseit.
Vegyük például Greta Thunberg esetét. A 16 éves svéd kislány egy szép napon elhatározta, hogy az iskolai tanórák hallgatása, röpdolgozatok kérdéseinek fárasztó kitöltögetése helyett inkább küzdeni fog. Felhívja majd a figyelmet a klímaváltozás fontosságára. Karinthy halhatatlan kötetében, a »Tanár úr kérem«-ben fogadja meg a diák, mikor felkészületlenül felelnie kell matekból, hogy inkább beáll matróznak Fiumében. Csakhogy Greta meg is tette, amit elhatározott. Tavaly szeptemberben az iskolai órák helyett transzparensekkel vonult a svéd parlament elé, hogy felhívja a figyelmet a klímavédelem fontosságára. A szeptember 9-i választásokig mindennap, azóta minden pénteken valamiféle demonstrációt hajt végre, hogy a svéd kormány csökkentse a széndioxid-kibocsátást.
Ahelyett, hogy szegény gyermeket már az első napon visszazavarták volna az iskolapadba, ahogyan azt életkora és – cselekedeteiből is látható – a körülmények csekély ismerete is indokolttá teszi, a globalista mozgalom forgószélként kapta fel a jobb sorsra érdemes iskolást.
Alig három hónapon belül ez az Asperger-szindrómás lányka (a maoista-posztmarxista világmozgalom beteges élvezettel csüng a bármilyen diszfunkcióban, elváltozásban szenvedő embereken, biodíszletként mutogatva őket cinikus »humanizmusa« igazolásaként) már az ENSZ klímakonferenciáján adott elő. Ne feledjük, Jeanne d’Arc is 16 éves volt – kitűnő PR- fogás egy ilyen korú kislány.”