A zsidóság és a demokrácia

„Ugyan az egyes Szánhedrinek összeállításában származási kérdések is fontos szerepet játszottak, a legnagyobb hangsúly mégis a tudásra és a feddhetetlen, könyörületes jellemre került. A Dávid házából született királyok nem válhattak bíróság tagjává, de ítéletet ülhettek a nép fölött, ugyanakkor ez fordítva is igaz volt: őket is törvény elé lehetett idézni, ha panasz érte a működésüket.

Összefoglalva, úgy tűnik, hogy a zsidó hagyományban a kezdetektől fogva érvényesült a hatalmi ágak szétválasztásának elve, ilyenformán megvalósult az, amit manapság fékek és ellensúlyok rendszerének nevezünk. A társadalmi-politikai intézményrendszer alapját az isteni törvények jelentették, ezek orientálták a meghatározó szereplők döntéseit és ezek gondoskodtak arról is, hogy a mindenkori uralkodó ne léphesse túl a szigorúan szabályozott hatásköreit.

Legalább ilyen fontos, hogy bár a politikai berendezkedést meghatározó világkép kiemelt jelentőséget tulajdonít a tekintélynek, valamint nem elhanyagolható különbségeket feltételez ember és ember között a képességeik és az érdemeik alapján, a szabályrendszer éberen őrködik a kiszolgáltatottak védelme és a törvény előtti egyenlőség fölött.”