Tavaszi zsongás

„Az ivóban épp egy őszbe hajló férfi tartott valami székfoglaló beszédet arról, miért volt nekünk annyira jó Horn Gyula annak idején, és mennyivel rosszabb ez a mostani mihaszna Orbán-kormány. Ha ő zongorázni tudná a különbséget...

Nem néztem ki zongoristát a szónokból, viszont jó harsányan szavalt, a mondatvégeken fölvitte a hangsúlyt, időnként pedig toppantott egyet spiccvasas cipőjével. A jelen lévő hallgatóság gondterhelten kortyolgatta a sörét, bár morfondírozásra nem sok ideje maradt, merthogy máris szólásra emelkedett egy másik baloldali fogyasztó.

A piros fejű ember rövid bevezető után rátért a háromhatvanas kenyér méltatására, majd boldogult Kádár János hervadhatatlan érdemeit fejtegette. Marosán György munkásságát is beleszőtte az expozéba, mondván, karakán ember volt a Buci Gyuri, ötvenhat decemberében például közölte a sztrájkoló salgótarjáni munkásokkal: nem tárgyalunk – lövünk.”