Hősünk mind a három erdőben eltör egy ágat, és azokat magával viszi, hogy legyen mivel bizonyítania később, hogy ott járt. Ezt a motívumot ismerhetjük Aeneis leereszkedéséből az alvilágba, Vergilius Aeneiséből. Hogy a halottak világával érintkezhessen, Aeneisnek szereznie kell egy aranygallyat. Ez a motívum rámutat arra is, hogy az ezüst, arany és gyémánterdőt úgy kell értelmeznünk, mint a halottak földjét. Ezen erdők lakosai, úgymond, a Hádészban vannak. Elvarázsolták őket és kiszakították őket az életből. Ők olyan emberek, akiket megszállt a paradicsomi állapotok ideája: emberi lényként halottak. (…)
Amikor azt ábrázoltam, hogy a troll miként befolyásolja az ideológiák által megszállt embereket, volt egy példánk ugyanezzel a jelenséggel. A legtöbb politikai utópiában nagyon sok igazság van. Ezért van az, hogy érzelmileg olyannyira meggyőzően hatnak annyi emberre. De amikor megvalósítják őket a gyakorlatban, az az a pillanat, amikor a gonosz feltűnik, amikor a troll kinyújtja a kezét. És szabadjára engedi a legprimitívebb ösztönöket, a hatalomvágyat és másokat, és egy csapásra lerombolja az ideál földi megvalósításának lehetőségét. Ezért van az, hogy a forradalmakban mindig van élcsapat, aminek tagjai általában az intellektuális/ideológiai embertípushoz tartoznak. Ők idealisták. De ahogy a forradalom egyre teljesebb, kisajátítják azt a hatalommániás bűnözők. Na, ez a troll, amikor akcióba lendül.”
(Marie-Louise von Franz: Archetypal Patterns in Fairy Tales. Magyarul: Archetípusos minták a mesében.)