A kommunizmus dialektikus materializmusa alapvetően a földi boldogság ezen utópiáját szeretné megvalósítani azzal, hogy a mennyet a földre hozza, de egy primitív, anyagi szinten.
„A Paradicsomnak két külön értelmezése lehet: amikor a Keletről jön, akkor a tudatosság egy új formájának újjászületését jelképezi. Amikor a Nyugatról, akkor viszont regresszív, akkor ez a múlt, ami a gyermeki és utópikus fantázia világába csalogat minket.
Megvan a kísértés, hogy egy kissé veszedelmes kitérőt tegyünk a modern időkbe, és megjegyezzük, hogy milyen érdekes, hogy a kommunizmus dialektikus materializmusa alapvetően a földi boldogság ezen utópiáját szeretné megvalósítani azzal, hogy a mennyet a földre hozza, de egy primitív, anyagi szinten. Ennek is illusztrációja lehet az, hogy egy gyémánt-, egy arany- és egy ezüsterdő van a troll kezén. Ez lehet egy félelmetes, megváltatlan, primitív lélek összekapcsolva a szerencse és boldogság materialisztikusan gyermeki ábrándjaival; materialisztikus, mert az anyag, a matéria birodalmában van. De nem csak a dialektikus materializmusban találjuk meg ezt a fantáziálást. Egész történelemkönyvet lehetne írni az európai politika utópikus fantáziáiról. Mindegyikben megvan ez a kettősség: a regresszív, gyermeki álmodozás a paradicsom visszahozataláról a földre egy nem túl reális módon, ami a legprimitívebb hajtóerőkkel van kapcsolatban, s ezeket személyesíti meg a troll. (…)
Hősünk mind a három erdőben eltör egy ágat, és azokat magával viszi, hogy legyen mivel bizonyítania később, hogy ott járt. Ezt a motívumot ismerhetjük Aeneis leereszkedéséből az alvilágba, Vergilius Aeneiséből. Hogy a halottak világával érintkezhessen, Aeneisnek szereznie kell egy aranygallyat. Ez a motívum rámutat arra is, hogy az ezüst, arany és gyémánterdőt úgy kell értelmeznünk, mint a halottak földjét. Ezen erdők lakosai, úgymond, a Hádészban vannak. Elvarázsolták őket és kiszakították őket az életből. Ők olyan emberek, akiket megszállt a paradicsomi állapotok ideája: emberi lényként halottak. (…)
Amikor azt ábrázoltam, hogy a troll miként befolyásolja az ideológiák által megszállt embereket, volt egy példánk ugyanezzel a jelenséggel. A legtöbb politikai utópiában nagyon sok igazság van. Ezért van az, hogy érzelmileg olyannyira meggyőzően hatnak annyi emberre. De amikor megvalósítják őket a gyakorlatban, az az a pillanat, amikor a gonosz feltűnik, amikor a troll kinyújtja a kezét. És szabadjára engedi a legprimitívebb ösztönöket, a hatalomvágyat és másokat, és egy csapásra lerombolja az ideál földi megvalósításának lehetőségét. Ezért van az, hogy a forradalmakban mindig van élcsapat, aminek tagjai általában az intellektuális/ideológiai embertípushoz tartoznak. Ők idealisták. De ahogy a forradalom egyre teljesebb, kisajátítják azt a hatalommániás bűnözők. Na, ez a troll, amikor akcióba lendül.”
(Marie-Louise von Franz: Archetypal Patterns in Fairy Tales. Magyarul: Archetípusos minták a mesében.)
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Cornelius Sulla a római csőcselék legalantasabb érzelmeire apellálva halállistákat állított fel.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Mindemellett Valter Attila megszerezte a fehér trikót.
„A lakosság és a nemzetgazdaság nyer a korlátozott üzemanyagárakkal, míg a költségvetés és az érintett iparág finanszírozza az olcsó árszintet”.
