A Momentum-vezér esete a leglaposabb materializmussal

Fekete-Győr András nem gondol semmi többet a világról, mint hogy az arra szolgál, ahol megvalósíthatja önmagát. A Momentum által magasba emelt fiatalember a Facebookon számolt be pártjának szentháromságáról, ezzel együtt pedig tanúbizonyságot is tett arról, mennyire nem érti az embereket, és hogy a szellem horizontja nem emelkedik túl a leglaposabb materializmuson.

Egészen pontosan azt írta: „annak, hogy Európa Magyarországon is jelentsen valamit, van három előfeltétele. 1. A magyarok is élhessenek addig, mint az osztrákok. 2. Szavazógépek helyett kreatív, cselekvő magyarokat neveljünk. 3️. Senki ne érezze úgy, hogy itthon nem lehet boldogulni. Ez a magyar jövő három pillére. Ami Orbánnak Isten - Haza - Család, az Nekünk Kórház - Iskola - Munkahely. Ez a mi szentháromságunk.”

Értem én a hangzatos összevetést, hogy a begyöpösödött, múlt évezredi, rozsdásodó jobboldal a maga konzervatív nyünnyögésével holmi eszmékre támaszkodik, míg a friss és tettre kész Momentum gyakorlati dolgokban segítené a magyarságot.

Fekete-Győr éppen csak azt felejti el, hogy a magyarok – meg úgy egyébként az emberek bárhol a világban, főleg a jobb helyeken – nem robotok, és bár életük nagy része a hétköznapokról szól, létezésük összessége mégsem. Mert

Például azért, mert hisz valamiben, gondol valamit a világról, a család jelentette kötelékekről a hétköznapokon túl is – ami úgy tűnik, Fekete-Győrnek még nem sikerült.

Igen, lehet hinni abban, hogy az emberek mindenhol jólétet érdemelnek, hogy az oktatás fontos, hiszen a jövő múlik rajta, ahogyan az sem vitatható, hogy az egészségügyi és munkahelyi feltételek minimumát minden országban meg kell követelni.

De talán észre kellene venni, hogy ez csupán dekoráció a karácsonyfán – ami egyáltalán nem mindegy, hogy milyen! –, de nem maga a „fa”. Építhetünk egyre szebb környezetet magunk köré, lehetnek és legyenek is egyre szebb iskoláink, korszerűbb kórházaink – de ha nincs az őket megalkotó társadalmak, közösségek és egyének mögött semmilyen szellemi tartalom, kötőerő, egyáltalán hit bármiben, ami túlmutat a materiális javakon és a hétköznapokon, akkor üres héjak lesznek csupán egy szétesett társadalom körül.

Hogyan lehet a legmagasabb rendű dolgok helyett társadalmi meg infrastrukturális alrendszerekben hinni? A mindennapi munkánkkal tegyük jobbá az életünket, de mi magunk ne silányuljunk az általunk használt termékek, szolgáltatások szintjére. Ki kell emelkednünk a minket körülvevő rendszerből, fölé kell helyezkednünk ahhoz, hogy megfelelően használjuk és egyáltalán irányt szabjunk a működésüknek.

A Momentum elnöke, tudva vagy tudattalanul, de az elképzelt technokratikus jövő utópiájába kapaszkodva szervezné át az emberi élet minden elemét úgy, hogy az bármifajta közösségiség nélkül az egyén körül forogjon – majd pedig az emberi lét lényege is ki legyen radírozva belőlünk.

Ja tényleg, egy tagjuk már azt is állította, hogy „ha szeretnénk bolygókon átívelő civilizációvá válni, akkor bizony kiborgokká kell válnunk”.

Nem kell azt se gondolni, hogy rosszindulat vagy bárminemű gonoszság vezetné irányítaná ezeket a gondolatokat: egyszerűen óriási naivitás, óvatlan, gyermeteg hurráoptimizmus és a szellemi, metafizikai értékek és gondolatok iránti teljes közömbösség tükröződik bennük.

A leglaposabb materializmussal cserélnék le azokat az eszméket, amik örök értékeket, közös célokat és emberi, társadalmi összekötő szövedéket adtak az életünkbe – Istent, a hazát és a családot.

A világnak soha annyi kárt nem okozott semmi, mint a naivitással vegyes utópisztikus gondolkodás – ami mellé hatalom társul. A Momentum esetében az első feltétel már teljesült.