Terror egy iskolabusz ellen

Már megint egy videó, amit sosem fogunk tudni elfelejteni. Az amatőr képsorokon az látható, amint fekete, megkülönböztető jelzéseket használó rendőrségi autók megállítanak egy kék színű iskolabuszt, ahonnan ordítva, egymás hegyén-hátán, elmondhatatlan hangokat hallatva gyerekek ugrálnak/esnek le. Mentik az életüket. Könyörögve üvöltenek segítségért.

A halálsikoly mindig ugyanolyan. Talán mert a gyerekek hirtelen, a pillanat tört része alatt kénytelenek felnőni, és talán mert a felnőttek ilyenkor életükért könyörgő kisgyerekké változnak. Azt hiszem, a halálfélelem kortalan és nemzetek felett álló érzés. Halálfélelmük volt az olasz kisgyerekeknek, ahogyan rohantak a biztonság felé. Pedig már nem volt veszélyben az életük. De a sokk, a trauma, a pánik és az adrenalin még dolgozott a pár órája még gondtalanul utazó, énekelgető, nevetgélő vagy épp egymással civakodó ártatlan gyerekekben.
Borzalmas tragédiát sikerült a napokban megakadályozniuk az olasz hatóságoknak.

Mint ismert, egy késsel hadonászó szenegáli bevándorló megpróbált felgyújtani és elevenen elégetni ötvenegy olasz kisiskolást. Az iskolai csoport három felnőtt kísérővel tartott hazafelé egy kirándulásról. A buszt ­Ousseynou Sy vezette, aki 2002 óta dolgozott iskolai buszsofőrként. Ehhez képest csak 2004-ben kapott olasz állampolgárságot, ami eleve furcsa, hiszen hogyan dolgozhatna ilyen felelős pozícióban egy Afrikából származó, nem olasz állampolgár menekült? Dolgozhatott. Egészen az ominózus napig.

Még úgy is, hogy korábban ittasan vezetett és egy diáklányt molesztált az általa vezetett iskolabuszon (!). Miután az eset kiderült, mintha mi sem történt volna, zavartalanul végezhette tovább a munkáját. Mert csak. Mert az Afrikából vagy a szubszaharai térségből származó migránsok nőkhöz fűződő viszonyát a bevándorlók simogatásában élenjáró Soros-szervezetek képviselői és a balliberális politikusok csak elnéző mosollyal szokták tudomásul venni.