A mai napig nem zajlott le megfelelő tudományos kutatás arról, hogy a szexuális irányultság megváltoztatását célzó terápiák biztonságosak-e, hatékonyak-e vagy pedig kárt okoznak és hatástalanok-e. Az ellenük szóló szakmai állásfoglalás szórványos, kudarccal végződő, egyéni példákra alapozott aggodalmakra támaszkodik, és sokkal inkább politikai, mint tudományos. (Lásd itt a 7. kérdésre adott választ.) Ugyanakkor nem veszik figyelembe azoknak a tanúságtételét, akik reparatív, reintegratív terápián vettek részt és szexuális orientációjuk heteró irányváltásáról számolnak be. Nem létezik például olyan tanulmány sem, amely a felnőtt élet időtartamában vizsgálta volna a szexuális orientáció maradandóságát. Akkor viszont hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a szexuális orientáció nem változik? Mindezeket figyelembe véve a kettős mérce alkalmazásának tipikus példája, hogy szakmai és társadalmi kiközösítést kockáztat az, aki megfelelő pszichológusi képzettséggel vállalja a helyzetükkel elégedetlen homoszexuálisok terápiáját.
Hazánkban a téma egyik legnagyobb szaktekintélye, a nemrég elhunyt Buda Béla professzor is aggodalommal érzékelte, hogy az ideológiai doktrínát gyengítő kutatási eredmények elutasítása nem tudományos, hanem politikai okokra vezethető vissza.”