A kormányzó erőknek semmi sem szent, mérlegelés nélkül rendelik alá az áldozatok méltóságát és a roma közösség érzéseit napi politikai játszmáiknak. Ilyen, amikor a hatalom egyszer kicsinyes és telhetetlen, hiszen a kormány propagandakampányát még hosszú ideig fogjuk hallgatni és látni, akarva-akaratlanul, a rádióban és televízióban egyaránt, minden áldott nap. Nem tudunk járni-kelni anélkül az utcákon, hogy ne Soros György kaján mosolya tekintsen vissza ránk minden sarkon a hirdető oszlopokról. Ezzel szemben a kormányzat a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság áldozatainak emléknapját minden évben letudja egy pár soros, a honlapjukra feltöltött közleménnyel.
Csupán a magyar társadalom megosztását szolgálja, hogy a kormány és annak ifjúsági szervezete olyan sémák kialakításán fáradozik, amelyek azt sugallják, hogy bizonyos, az egész társadalmat érintő témák, mint ebben az esetben a kisebbségvédelem, csakis a balliberálisok hobbija.
Hatalmas szükség van olyan programokra, amelyek a valódi szembenézést segítik elő, amelyek segítenek bennünket abban, hogy megértsük, egyáltalán hogy fordulhatott ez elő, és mit tehetünk annak érdekében, hogy soha ne ismétlődjön meg. Az egyetemeknek pedig éppenséggel az is dolga, hogy társadalmi ügyekre reflektáljanak, és ebbe inkább bekapcsolódni érdemes, mintsem ellenezni azt.