„Mire volna szükség az oktatásban?
Hozzáértő vezetőkre és rengeteg pénzre az alaptól a csúcsig. Ezzel szemben a kormány 2010 óta folyamatosan csökkenti az oktatás GDP-arányos finanszírozását. Ugyanez a helyzet az egészségüggyel. Gyilkos politikát folytatnak, s közben két migránsozás közben arról elmélkednek, hogy hogyan is kell megállítani a »nemzetfogyást«. Ezzel szemben képzetlenebbek vagyunk, mint a nyugat-európaiak, korábban halunk, és innovatív fiatalok százezerszám özönlenek külföldre.
Ha lenne pénz, lenne hozzá modern módszer is? Egyáltalán: mások ma a gyerekek, mint akárcsak néhány évtizede?
Az ezoterikusok szerint a most születő generációk sajátos akarati állaggal érkeznek, ők az úgynevezett indigó-, vagy csillaggyerekek. Ezt én érdeklődéssel hallgatom, de hajlok arra mégis, hogy őket is lényegében ugyanabból az anyagból gyúrták, mint a korábbiakat. A körülmények viszont radikálisan átalakultak. A gyerek neurózisa a család tünete, mondta a nagy Bálint Mihály, akit persze már a harmincas években elüldöztek az országból és Londonban lett világhírű. A mai családok egyre neurotizálóbbak, hiszen a felnőttek egyre neurotikusabbak. Kérdeznünk kellene a gyermeküket gyógyíttató szülőket, hogy »És te, anya, apa, te jól érzed magad a bőrödben?«. Nem! Ez lenne az őszinte válasz. Ami óriási baj, mert a gyerekednek az a legfontosabb, hogy te érezd jól magad a bőrödben. A régi parasztember lényegi életet élt, tartott állatot, művelte a földjét, az eget kémlelve fürkészte az időjárást, szóval a kozmikus világban létezett. A modern ember viszont kiszakítódott a kozmikus világból. Holott például tavasszal megváltozik a vérünk összetétele, a nők ciklusa a Holdjárást követi, sorolhatnám, vagyis a szervezetünk még mindig bele van kötve a természet változásaiba, »kozmikusan« létezik. De a természet már nincs itt körülöttünk, már nem érünk hozzá tehéntőgyhöz, tyúk alól kivett tojáshoz, még földhöz se nagyon. Mindez csomó torzuláshoz vezet. Egyetlen tevékenység marad, ami a természethez köti az embert: a szex. Ami isteni dolog, teremtő erő, de nem elég. Belépek egy autószerelő műhelybe, és a fal tele meztelen nős poszterrel. Miért? Hát mert az autószerelők folyamatosan mechanikus, gépi dolgokkal foglalkoznak, teljesen elszigetelve a természettől. Ezek a felnőttek vagyunk mi, és a mi torz, neurotizált életünk leszivárog a gyerekekig, akik szintén egyre neurotikusabbak lesznek.