„Nem tudni miért, csak a tájékozatlan személyek nem értik, hogy a világon minden közösségnek vannak saját zászlói, címerei, népviseletei, zenei és egyéb népművészeti hagyományai.
Itt, a királyi Svédországban, nekünk, svédországi magyaroknak természetes, hogy a legnagyobb városoktól kezdve a legkisebb faluig megtalálható a svédek helyi címere, zászlaja, és annak használata nem törvényellenes. Az, hogy a sport területén minden sportegyesületnek, klubnak saját zászlaja, színe van, az mindenki számára természetes. Minden nagy svéd vállalatnak saját lobogója leng az irodái, gyárai, üzemei előtt.
Svédországban történelmi zászlóval, címerrel rendelkeznek a tájegységek, megyék és önkormányzatok is. Ennek ellenére léteznek fantázia- és nem hivatalos zászlók, és itt ezek sem zavarnak senkit, használatuk nem törvényellenes. Nagy eltérések, különbségek vannak egyes országokban a külföldi zászlók használatáról szóló szabályok, engedélyek körül. Svédországban semmilyen rendelkezés nem tiltja a külföldi zászlók használatát. Mindenkinek joga van külföldi zászlók használatához, amennyiben azt megfelelően használja.
(...)
Erdélyben mióta külföldi a székely zászló? Hamisított etnikai adatok alapján 1920-ban – a trianoni kényszerszerződés értelmében – az erdélyi magyarokkal együtt kapták a területi, helyi címereket, zászlókat és a többi ezeréves nemzeti hagyományainkat. A városok neveit a legtöbb esetben csak lefordították románra.”