Lusták a magyar nők?

„Amikor elolvastam egy cikket az Európában leglustább magyar nőkről, nem akartam hinni a szememnek. Körülnéztem a családomban, a barátok közt, végiggondoltam a nőket, akiket ismerek: valóban annyira lusták lennének, csak én eddig nem vettem észre? Vagy lehetséges, hogy csak az én környezetemben tűnik hihetetlennek a kijelentés? Aztán utánanéztem, miről is szól ez a statisztika.

Az Eurostat felmérésében arra kérdeztek rá, ki az, aki mindennap végez otthon házimunkát vagy főz valamit. Ebben a kérdőívben valóban a legutolsók lettek a magyar nők, mindössze 56 százalék adott a kérdésre igenlő választ, a férfiaknak pedig csupán 14 százaléka, ezzel éppen lehagyva a bolgár férfiakat (13%) és a horvátokat (12%).

Érdekes módon csupa közép-kelet európai ország végzett a legrosszabb helyeken – a szlovénok és a csehek sem dicsekedhetnek az eredményeikkel. Lehetséges, hogy ezekben az országokban – az elmúlt évtizedek »láblógatós« körülményei miatt – mindenki így ellustult? Ahelyett, hogy takarítanánk és főznénk, nap mint nap elmegyünk valahova, sörözünk, vásárolunk, étteremben szórjuk a pénzt? És nem csak mi, férfiak, hanem a nőknek is csaknem a fele? Úgy érzem, itt valami sántít. Férfiként még talán bevállalnám, de hogy a nők... (...)

Egy nyugat-európai polgár számontartja, hogy ő most otthon házimunkát végez, mert felmossa este a fürdőszobát. Vagy önkéntességnek tekinti azt, amikor elmegy feldíszíteni a felekezetének a templomot egy szertartásra és énekel a helyi kórusban.

Egy magyar? Szinte soha, hiszen ezek – vagy akár a szomszéd füvének a lenyírása, esetleg bevásárlás a nehezen mozgó idős ismerős helyett – számunkra nem munkák, nem önkéntesség, hanem az élet természetes velejárói, mindennapi feladatok.

Nem szeretném eldönteni, melyik szemléletmód a helyes, de egy újságírónak illene végiggondolnia egy állítást, mielőtt megfogalmazza, és azt is, hogy egy hangzatos címmel kikbe rúg bele. Utána kellene gondolnia, esetleg van-e valami más is a háttérben. Mert nem csak az ismerőseimet sérti meg ezzel, hanem a saját baráti körében, rokonságában élő nőket, akiket ha megkérdez, szoktak-e mindennap takarítani, akkor letámasztják a partvist, és megállnak, hogy visszaemlékezzenek, mikor takarították ki utoljára a hűtőszekrényt, majd szégyenlősen bevallják, hogy hát bizony nem szoktak mindennap... Mondja nekik személyesen a szemükbe, hogy „akkor ti bizony mind lusták vagytok«!”