Rosszul festett Magyarország száz esztendővel ezelőtt.
A román, szerb és cseh fegyveresek hol fosztogatva és erőszakosan nyomultak egyre beljebb, hol pedig az impotens és szerencsétlenkedő magyar hatóságok segítségével békésen. A tökkelütött budapesti kormány pedig hol fegyverek átadásával segítette a román nemzetőrség megalakulását, hol meg éppen jegyzőkönyveket vett fel az egyes városok, területek megszállásáról. Hogy jegyzőkönyvek helyett katonákat kellene állítani a határra, ettől a se-nem-polgári, se-nem-demokratikus budapesti kormányzat úgy ódzkodott, mint ördög a tömjénfüsttől.
Január 27-én azonban gyűlést tartottak a vármegyeházán, ahol nemcsak jelképes, de nagyon is történelmi összefogásra került sor: Pongrácz György vármegyei főjegyző és a szociáldemokrata Schuch István mozdonyvezető kézszorítása a helyben megvalósuló nemzeti egységet jelképezte.
A balassagyarmati események kapcsán felmerül a »mi lett volna ha« kérdése. Talán helyesebb úgy feltenni a kérdést: lett volna-e esélyünk legalább valamennyit megvédeni a történelmi területeinkből? Idő és alkalom lett volna rá, de hát Károlyiék meg sem próbálták, így a választ sem fogjuk erre a kérdésre megtudni most már soha. Egyvalami viszont egészen biztos. Ady Endre tévedett, amikor azt írta: »Nekünk Mohács kell«. Nem, ilyesmire nincs szükségünk. Mohácsi hősökre, sőt, inkább balassagyarmati hősökre annál inkább. És mellettük olyan elitre és politikai vezetésre, amely képes a nemzet mozgósítására baj esetén.”
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
