Becsomagolt bolsevizmus

„Látszólag megnyugodhatunk tehát: a bohócellenzék legújabb akciósorozata, illetve a körülbelül tízezer (ez a valós, reális szám) anarchista-szélsőbaloldali tüntető őrjöngése ismét kudarcba, paródiába fulladt, és kontraproduktív volt. Elsüthetünk róluk pár jó poént, mindenféle vicceket kedvenc politikai-közéleti tévéműsorainkban, cikkeinkben. Ám mégsem nyugodhatunk meg. (...)

A Nemes Balázsok, a Czutor Zoltánok, a Bőtös Botondok, a Perjés Zoltánok, a Zimon Andrások és társaik. Ezek némelyike már nem annyira anyámasszony katonája, mint Kunhalmi, Vadai, Tordai Bence, Hadházy Ákos és a többiek. Ezek tényleg képesek ütni, verni, dobálni, vagy ha fizikailag nekik maguknak nincs is megfelelő testi adottságuk, de a hatalom birtokában szemrebbenés nélkül akasztanának.

Egyes médiafelületeken még dobálják gyönyörű szóvirágaikat, eljátsszák a higgadt, bülbülszavú szentet (némelyiküknek van képe bibliaoktatónak nevezni magát), de valójában igazi Lenin-fiúk ők. Van köztük kifejezetten közveszélyes, gyakorló elmebeteg, olyan, aki alig várja, hogy lámpavasra húzza gyűlölete alanyait, és van, aki csak gátlástalan, jól megfizetett hazudozó és lázító; a jövőre nézve azonban mindegyikük veszélyes. Egyre szervezettebben, a nemzetközi hivatásos tüntetők, az Antifán és Saul Alinskyn szocializálódott csőcselékek módszereit egyre jobban megtanulva és átvéve, az Open Society és egyéb globalista szervezetek által egyre jobban kiképezve (és finanszírozva!) végzik mind lázító-destabilizáló, mind pedig a fizikai erőszakban megnyilvánuló tevékenységüket.

A szemünk előtt nevetségessé váló operett­ellenzék után tehát jönnek, vagy legalábbis ha nem vigyázunk, jöhetnek az igazi bolsevik, semmitől vissza nem riadó Kun Béla-utódok. Ezt pedig nem szabad elbohóckodnunk sem az interneten és a cikkekben, sem a Keménymagban vagy a Szabadfogásban.”