Tudom persze, hogy történelmietlen, neogótikus, édeskés giccs, ha tetszik. Sajnos azonban azt, ami itt állt, lerombolta a török, leégett az ostromokban. A valódi, a gótikus korban épült katedrálisok Kassán, Pozsonyban, Gyulafehérváron és Brassóban a mi időnkben határon túliak. Ez az újra álmodott múlt a mienk!
Kézenfekvő lenne, ha most, hogy a magyar zene van soron, egyszerűen belépnék a templom ajtaján és a kuruckodás látszatát is kerülve, megjelölném Liszt Ferenc Ferenc József király 1867-es koronázására írott Koronázási miséjét a harmadik helyen. Lehetne Kodályt és a Budavári Te Deumot is.
Inkább mégis hazajövök Csopakra. Az ezeréves paloznaki plébániatemplom és a csopaki református templom közötti völgyben Ranolder Jánosnak, az Erzsébetet koronázó veszprémi püspöknek Szentirmay József által tervezett klasszicista borháza körül kétezer éve, a római idők óta szőlőt művelnek. Paloznaki szőlőjéről végrendelkezett 1079-ben a László seregébe valamelyik Henrik ellen bevonuló Guden úr. Klasszicista tornácunkon húsz éve, minden augusztusban kamarazenei koncertet hallgatunk a naplementében egy pohár Csopaki mellett. 2009-ben itt adta 3999. koncertjét a Bartók vonósnégyes.
3. Bartók Béla: 5.vonósnégyes
Nem kell messzire menni a színházi élményért sem. Húsz éve falusiak vagyunk. Ritkábbak a fővárosi színházi élményeink. Szerencsére jó a veszprémi színház, ahova negyed óra az út. A szomszédos Paloznakon tölti nyarait Trokán Péter és Haumann Péter. Biztos, hogy legnagyszerűbb magyar színházi élményeim között is legelsők között van Szókratesz védőbeszéde. A filmek mégis maradandóbbak: a Radványi-féle Valahol Európában, az ugyancsak egykori paloznaki, Makk Károly Szerelemje.