Így erősödik az izraeli jobboldal

„Harcolok, tehát vagyok” – így gúnyolódik az izraeli belpolitikai csatározásokon az életszínvonallal kapcsolatos problémákra koncentráló Kulanu párt, mely egyébként a jelenlegi – igaz, az új választások kiírása miatt ellenzéki felhatalmazás nélkül törvényhozásra képtelen – kormány része. A videón Benjamin Netanjahu késeket dobál Avihaj Mandelblit izraeli főügyészre, utalva az izraeli miniszterelnök állítólagos korrupciós ügyeire, melyekkel kapcsolatban még mindig várat magára Mandelblit állásfoglalása.

– idehaza már abból is botrány van, ha egy kis baloldali párt whiskeyzést emleget egy másik kis baloldali párt elnökével kapcsolatban. Az izraeli politika azonban másképp működik mint a magyar, és ennek ékes bizonyítéka az a mozgolódás, amely a Netanjahutól is jobbra álló, egyébként igen széles palettán indult meg az izraeli pártok között.

Kezdjük azzal, hogy még a nemzetközi elemzőket is meglepő döntést hozva kivált egykori pártjából, a vallásos-nacionalista Bajit Jehudiból annak elnöke, illetve fő arca: Naftali Benett oktatási- és diszapóra-ügyekért felelő miniszter, illetve Ajelet Saked igazságügy-miniszter. (Utóbbiról korábban részletes portréval jelentkeztünk). A párt Ha’jamin Ha’hadas, azaz Új Jobboldal nevet viseli, és gárdájához rövidesen csatlakozott a Jerusalem Post és a Breitbart erős véleménycikkeit megfogalmazó, jobboldali újságírója, Caroline Glick is. A párt vezetőinek célja állításuk szerint a szekuláris és a vallásos jobboldal összefogása, ám hogy ezt miért nem korábbi pártjuk új irányba terelésével kívánták elérni, arra sem maguk, sem pedig az elemzők nem tértek ki. Mindössze az ortodox Yeshiva World portál említette meg, hogy lépésüknek köze lehetett a Bajit Jehudi kevéssé biztató pénzügyi helyzetéhez. Álláspontjaikat eddig tudatosan nem ismertették, azon túl persze, hogy „teljes ellentétje tervezünk lenni Beni Gancnak” – ami nem túl részletes politikai ideológia.

Izrael leendő vezetője lehet a konzervatív „jégkirálynő” – Ajelet Saked portréja

A volt izraeli vezérkari főnök, Ganc új pártja, a Hoszen Le’jiszrael valóban komoly kihívást támaszthat Benett elé, ugyanis felmérések szerint akár 13 helyet is nyerhet a 120 székes izraeli parlamentben, a Kneszetben. Benettéknek ugyanekkor nyolc-kilenc helyet jósolnak a friss felmérések.

első kampányvideójában a 2014-es gázai konfliktus után készített drónfelvételeket mutat, arról tájékoztatva nézőjét, hogy „csak az erősek élnek túl”. A videó ezek mellett arról is büszkélkedik, hogy Gázát „visszabombázták a kőkorszakba”. A videó üzenete ugyanaz, mint a szűkszavú Ganc Trumptól kölcsönzött jelszava: „Izrael minden előtt!” Nem is véletlen, hogy Benett egyik első, új pártvezetőként tett nyilatkozatában Ganc katonai teljesítményét próbálta meg aláásni. Talán az sem meglepő, hogy a nemzetközi baloldali megszólalók máris „neofasisztának” bélyegezték Gancot. Ganc azóta egy nyilvános szereplést is tartott, ahol középre pozicionálta magát, militarista retorikával és korrupció-ellenes alapon.

Hasonlóan érdekes fejlemény, hogy a két legnagyobb ultraortodox párt – a haszid és nem-haszid askenázi ortodoxiát összefogó Jahadut Ha’tora Ha’meuhedet és a szefárd ortodoxiát képviselő Sasz – sajtóhírek szerint egybeolvadási terveket dédelget. Korábban, 2013-ban már felröppentek hasonló hírek, most pedig Netanjahu is üdvözölte az – egyelőre szóbeszéd szintjén létező – elképzelést. Eközben az arab Közös Listát a kiesés veszélye fenyegeti, ugyanis Ahmad Tibi arab politikus bejelentette, hogy saját pártja külön fog indulni a választásokon. A Közös Listán palesztin nacionalista, kommunista, vallásos muszlim és feminista politikusok indulnak közösen, sajátos lokális példáját adva a nyugati világból már ismert Izrael-ellenes horrorszövetségeknek. 

Ahogyan azt a Jerusalem Post találóan megfogalmazta: „az izraeli politikával kapcsolatban felesleges jóslatokba bocsátkozni, ugyanis az gyorsabban változik, mint a sivatagi szél”. Amennyiben a jelenlegi tendenciák folytatódnak az izraeli politikában, sokkal erősebb jobboldali formációk jöhetnek létre egy széttagolt arab ellenzék, és szinte marginálissá váló baloldali jelenlét mellett.

(Jerusalem Post, Haaretz, Yeshiva World)