Felmerül a kérdés, hogy miért jó ez? Miért jó, hogy Francis Walsinghamet befogadta Svájc, majd Franciaország, Mindszenty József bíborost az USA nagykövetsége, vagy napjainkban Carles Puigdemont Belgium? Mert minden államnak joga van hozzá. Ez alól kivételt jelenthetne, ha Nikola Gruevszki:
- az ENSZ valamely szakosított intézményének (pl. az IRO, UNRWA, UNRRA) a gondozása alatt állna már;
- más állam már befogadta volna;
- alapos okkal feltételezhető, hogy béke, háborús vagy emberiség elleni bűncselekményt követett volna el;
-az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben lenne bűnös;
stb.
Gruevszkire azonban a fenti kivételek közül egyik se vonatkozik, ami amúgy nem más, mint az ENSZ 1951. évi menekültügyi egyezményt kihirdető 1989. évi 15. törvényerejű rendelet – kevés máig hatályos törvényerejű rendeleteink egyike. Magyarországnak tehát minden jogi lehetősége adott, hogy Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök számára menedékjogot adjon. Felmerül ugyanakkor a kérdés. Ha valamihez jogunk van, az miért jelenti azt, hogy élnünk is kell vele? Ez igaz, nem kell. Elképzelhető azonban, hogy Magyarország kifejezetten üzenni akart ezzel valamit.
Igen. Mégpedig azt, hogy Magyarország megbízható ország. Olyan, aki a barátait, szövetségeseit megvédi.”