Feladta az egyik uniós tagállam: tárt karokkal várnak több százezer migránst
A reform 2025 májusától lép életbe.
Ilyen hangerővel komcsi jelszavakat skandáló anarchista, szélbalos aktivizmust itthon még nem láttunk.
„Geci, hogy védik a kibebaszott jászolt, bazmeg! Kereszténydemokrácia, a faszomat, azt. Basszátok meg Jézust, faszfejek!” – „fogalmazott” az egyik Kossuth téri tiltakozó.
Mások értelmiség és munkásosztály újbóli egymásra találásáról értekeznek. Tőke-munka ellentétről beszélnek. Meg rendőrt provokálnak gördeszkával, aztán panaszkodnak.
De azért a mostani, ugyan hangos, de meglehetősen szerény létszámú tüntetéseken kissé felülreprezentáltak a társadalom nagy többségét nyilván taszító hőbörgők.
A munka törvénykönyve módosításáról röviden azt tartom: igazán jó törvényt hozni nagyon nehéz, annyiféle munkavállalói igény és munkáltatói hozzáállás van. Ha bebetonozva védjük a munkaadói visszaélésektől és nyomásgyakorlástól a munkavállalókat, túlbürokratizáljuk a szabályozást. Ha lazítunk rajta, könnyebben visszaélnek vele a munkaadók. Úgy igazán azonban sosem lehet kiküszöbölni a munkaadói nyomásgyakorlást, az ellen a civil kurázsi a döntő. Lehet például akármilyen törvény, ha valaki belemegy, hogy minimálbérre jelentik be, a többit kézbe kapja, akkor a legszigorúbb szabályozás se fogja megvédeni.
Gazdasági válság és nagy munkanélküliség esetén kiszolgáltatottabb a munkavállaló. De amikor hasít a gazdaság és ordító a munkaerőhiány, fordul a kocka.
Rengeteg ipari és szolgáltató vállalkozás, rengeteg munkaadó keres ma Magyarországon munkavállalót.
nem mondom, hogy lehetetlen, csak hogy nehezebb. A képzett szakmunkásnak és az autógyári mérnöknek pedig mindig könnyebb lesz megvédenie magát, mint munkavállaló, mint a képzettség nélküli vagy betanított munkásnak. Nem valószínű, hogy széles munkavállalói tömegek (és illetékes könyvelők) bólintanának ma rá arra egy cégnél, hogy a munkavállaló három évben tömbösítse a túlóráit.
Láttunk már sokféle tüntetést az előző harminc évben Budapest utcáin, a kormánybuktatónak szánt, erkölcstelen, puccsszerű taxisblokádtól a jogos felháborodáson alapuló 2006-ig, vagy akár az internetadó elleni tüntetésig.
Láttunk sokféle rendőri fellépést is. Nincs hiteltelenebb annál, mint amikor Gyurcsány Ferenc írja ki azt, hogy felelőssége vonják majd Orbán rendőrségét a brutalitásért. Azért itt minden jóérzésű ember vesz egy nagy levegőt.
Ugyanakkor
az elmúlt évtizedek Magyarországán. Nekimennek jászolnak, karácsonyfának, szánkónak, és persze a rendőröknek meg rendőrautóknak – egyelőre ennyinek. Ismerjük a nemzetközi receptet, mik jöhetnek még.
De eléggé hermetikusan lezárt visszhangkamrában léteznek azok a zavargók, akik azt hiszik, hogy december közepén, karácsony előtt másfél héttel a magyarok vevők lennének erre a fajta aktivizmusra, a kortárs munkást és mai gyárat közelről még sosem látott diákértelmiség marxista baromságaira.
Tüntetni lehet nyugodtan és lehet hangosan is. Az ideológiavezérelt, főállású marxista forradalmárok és a balhé kedvéért velük összefogó csőcselék öncélú törés-zúzására viszont nem lesz fogékony a társadalmi többség. Ha pedig mindez aranyvasárnap és a karácsonyi napok környékén országos útlezárásokká fokozódik, akkor azért nem mernénk arra fogadni, hogy ki ellen fog fordulni a népharag. Ezt a bulikát a szervezők eltaktikázták.