Semmi forradalom

2018. december 16. 09:15

Korunk tüntetései inkább rituálék, mintsem valódi történések. A tüntetések céltalansága nem a magyar ellenzék sajátja, hanem általános jelenség a nyugati világban. A huszonegyedik század kifinomult, burzsoá tüntetője az erőszak gluténmentes pótszereihez nyúl, a füstgránáthoz meg a petárdához.

2018. december 16. 09:15
Leimeiszter Barnabás
Mandiner

„Az én életem nem élet

Csak életet játszik

Az a fa vagyok kérlek

Aki a vízbe látszik”

(Szép Ernő: Életem)

 

Ezen a héten három napon át sorozatban nem történt semmi a Kossuth téren. Ennek talán ellentmondani látszanak a könnygázfelhők, a füstgránátok, a felgyújtott szánkók meg a veres MSZP-lobogót lengető, flamboyant Nyakó István, de az „eseményeket” követve leginkább a teljes céltalanságuk maradt meg bennem, egyszeri nézőben.

Mert ugyan mi történt volna, ha a tüntetők átverik magukat a rendőrsorfalon?

Azon kívül persze, hogy Fekete-Győréknek végre sikerül bejutniuk a Parlamentbe.

Orbán helyzete talán még sosem volt szilárdabb, a társadalom jelentős része elégedett a kormány politikájával, de legalábbis nem viszonyul hozzá kifejezett ellenszenvvel, a tüntetők mögött tehát nem állnak széles néptömegek.

A csütörtöki tüntetés elején felszólaló Tamás Gáspár Miklós arról beszélt, újdonság az, hogy a „diákok, értelmiségiek, szakszervezetek egyértelműen föllépnek az önkény ellen”. Megszámolni is nehéz, hányszor érkeztünk már efféle sorsfordító pillanathoz az Orbán-kormány regnálása alatt. Ott volt a Milla a szép emlékű Karsay Dorottyával (aki manapság „#Trans #nonbinary #disability warrior. #Metoo.” aktivista), ott voltak a netadó elleni tüntetések, az iWiW-alapító Várady Zsolt ellenzéki hálózatépítése, a CEU melletti demonstrációk meg az oktogoni technopartik, legutóbb pedig a választást követő árpádsávos-szivárványos tüntetések – megannyi történelmi egymásra találás, megannyi utolsó szög a rezsim koporsójában.

Mindeközben a rendszer – nagyon úgy tűnik, hosszú-hosszú évekre – beállt.

Ne legyünk azonban igazságtalanok, a tüntetések céltalansága nem a magyar ellenzék sajátja, hanem általános jelenség a nyugati világban. Hiszen

maga az utcai politizálás műfaja üresedett ki,

jobban szólva változott meg teljesen. Az úgy nehezen működik ugyebár, hogy hangsúlyozzuk demokratikus, erőszakmentes jellegünket, de közben mégis lándzsára tűznénk a Bastille őreinek fejét.

Az igazi forradalom ott kezdődik, ahol a lázadók elfelejtik az olyan hóbortokat, mint az emberi jogok, a legitim hatalomátvétel és így tovább.

A huszonegyedik század meghasonlott, végzetesen kifinomult, burzsoá tüntetője viszont nem képes őszintén és önfeledten átadni magát az erőszaknak, így aztán

az erőszak gluténmentes pótszereihez nyúl, a füstgránáthoz meg a petárdához.

Ezek azonban nem történelemcsináló eszközök; ennek megfelelően pedig a hatalom is az erőszak olyan ironikus, szinte játékosan posztmodern formáival válaszol, mint a vízágyú vagy a könnygáz. Ennek ellentmondó példák persze vannak (rögtön eszünkbe jutnak a 2006-os rendőri túlkapások), de a mai tüntetéskultúrát általánosságban véve az eszkalálódás lehetetlensége határozza meg.

A történelmi tett nem nyolc napon belül gyógyul, az utcai politizálás viszont manapság nem tud kitörni a járóbeteg-ellátás keretei közül. Így aztán a tüntetések célja is megváltozott. A társadalmi cselekvés e fajtáját nem minősíti többé az, hogy nincs konkrét tétje.

Nem arra szolgál, hogy közvetlen, kézzelfogható változásokat kényszerítsen ki, hanem arra, hogy erős képeket, magával ragadó szimbólumokat termeljenek ki vele a tiltakozók, mint például a puskacsőbe virágot dugdosó hippik, vagy éppen a periférikus néprétegek elégedetlenségét láthatóvá tévő sárgamellényesek.

Ezek az igéző képek szabadítják el aztán a társadalmi változás energiáit, amik persze tovább szélesíthetik a materiális térben zajló tiltakozást (a tüntetőkhöz további tízezrek, százezrek csatlakoznak, megszaporodnak az erőszakot imitáló történések, és mindezzel együtt persze a képek), de főképpen a tömegkommunikációs csatornák elözönlése útján hatnak. Alkalmas körülmények között pedig kiérlelik azt az erkölcsi erejű narratívát, ami felülírja a hatalmon levők uralmát igazoló, nagy Elbeszélést.

Az elhajított sörösüveg nem történelemcsináló eszköz, de a képe kellő kontextusba ágyazva az lehet. Ebből fakad, hogy

a mai tüntetések inkább rituálék, mint valódi történések.

A tüntetők egy nagyjából állandó szertartás szabályai szerint megidézik a múlt tényleges forradalmait (vonulgatás, hörgő szónokok, a jelképes terek megszállása, dulakodás a rendfenntartó erőkkel, esetleg barikádépítés és kirakatok megrongálása), de a történtek sehova se futnak ki, tényleges súlyuk nincsen, annál is inkább, mert a történteknek csupán a felszínük számít. A mai „forradalmak” központi motívuma a horzsolás, az alig néhány milliméterre hatoló sérülés, ami mégis erőszakot „játszik”, látszatot kölcsönöz egy nem létező történésnek.

Ebből a szempontból érdemes vizsgálni a Kossuth téri tiltakozók erőszakos(kodó) vergődését is. A primitív üvöltözésnek, a dobálásnak, a lökdösődésnek, a gyújtogatásnak, a verbális agressziónak és a többi színjátszóköri fogásnak akkor lenne értelmük, ha az összevisszaságukból előmagasodna valami drámai, szimbolikus kép.

Ehelyett mit kaptunk? Az ellenzéki újságírót, aki a füstfelhőben éli ki a hiúságát. A szocialista képviselőnőt, aki fuldoklást színlelve nyilatkozik „Egon úrnak”. Az ellopott szánkókat. És főleg: ugyanazokat az arcokat, mint mindig, mint minden sorsfordító, rezsimbuktató pillanatnál.

A tüntetők nagy szerencsétlenségére és minden hergelés dacára

a rendőrség nem tesz semmi olyat, amit túlmenne a tüntetések megszokott koreográfiáján,

sőt az elvárhatónál is nagyobb fokú engedékenységet tanúsít a hőzöngőkkel szemben. (Nem enged tehát az olyan rendpárti, neofasiszta szirénhangoknak, mint például a Tóta W. Árpádé, aki már 2003-ban rámutatott: „Le kellene már számolni azzal a hülyeséggel, hogy demokráciákban a rendőrnek muszáj tehetetlennek lenni. Arra tartjuk ugyanis többek között, hogy megfegyelmezze azt a fix csőcseléket, amely időnként hídblokáddal és utcai garázdálkodással éli ki aktivista ostobaságát. Nem málészájjal bámulni, ahogy néhány száz feltüzelt félállatka trombózist okoz a közlekedésben, vagy éppen lokálisan megszünteti a demokráciát. Tessék ilyenkor lövetni, ahogy normális országokban szokás.”)

Áldásos dolog a tűrés képessége: a mártírság a létező leghatásosabb igéző kép, így nem meglepő, hogy a rendőrség még véletlenül sem kockáztatja meg azt, hogy erősebben csapjon oda a deszkás hülyegyerekeknek. Az ellenzéki sajtó igyekezete, hogy túlkapásokat varázsoljon elő a semmiből, annyira izzadságszagú, hogy foglalkozni sem érdemes vele.

Az erőszak tényleges elszabadulása 2006-ban a hatalom erkölcsi megsemmisüléséhez vezetett. A túlóratörvény elleni demonstrációkon termelődő képek leginkább a folyamatosan dobált, szidalmazott, megráncigált rendőrök iránt ébresztenek rokonszenvet.

A Kossuth téri tüntetők pedig még azt a horzsolást sem kapják meg, ami értelmet adhatna a tiltakozásuknak. Úgy is fogalmazhatnánk: az ellenzék tehetetlenségét nem az Orbán-rendszer agresszivitása, hanem éppen a végtelen türelme okozza.

Összesen 150 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Svájci nagybácsi
2018. december 18. 18:19
4 dolog nyilvänvalo nekem: 1. A rabszolgatörvenyt a Debrecenben epülö BMW gyär miatt hoztäk, ez volt az alku a nemetekkel. A magyar munkäs 11-12 oräban fog közel annyi fizetest kapni, mint a Nemetorszägban dolgozo melos 8 oräert. Ez Hajdu-Bihar megyeben amugy nem olyan rossz dolog. 2. Magyarorszäg, ami a demokräciät illeti, lassan Feheroroszorszäg szintjere süllyed,, amit az egyszerü, propaganda ältal kimosott agyu Fidesz hivö droidok nem vesznek tudomäsul. 3. Az ellenzeki tüntetes, ami vihar egy biliben egy VICC. 4. Szel Bernadettet blokkolnäm.
annamanna
2018. december 16. 18:45
"az ellenzék tehetetlenségét nem az Orbán-rendszer agresszivitása, hanem éppen a végtelen türelme okozza." Óriási tévedés. Egyrészt az Orbán-rendszer nem türelmes. Másrészt a tehetetlenséget a céltalanság okozza, annak a homályossága, hogy voltaképpen mit is akarunk, merrefelé is akarnánk menni. A szocialista korszakban sokkal világosabban és tisztábban látszott az a példa, amit az egyszeri magyar is el akart volna érni. Ma már nem ennyire egyértelmű, és sokkal nehezebb kitalálni, hogy akkor mi is volna jó. Sokkal képlékenyebb, sikamlósabb, mocsarasabb a világ, nagyobb a zűrzavar és tanácstalanság. maradnak a bevált technikák, amiknek ugyan nincs értelmük, de jobb híján még mindig lehet hozzájuk nyúlni, ha nincs újabb kidolgozva. De a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, hogy elkezdje kidolgozni és megvalósítani azt a világot, amiben igazán szeretne élni.
teljesenertelmetlen
2018. december 16. 17:55
„Le kellene már számolni azzal a hülyeséggel, hogy demokráciákban a rendőrnek muszáj tehetetlennek lenni. Arra tartjuk ugyanis többek között, hogy megfegyelmezze azt a fix csőcseléket, amely időnként hídblokáddal és utcai garázdálkodással éli ki aktivista ostobaságát. Nem málészájjal bámulni, ahogy néhány száz feltüzelt félállatka trombózist okoz a közlekedésben, vagy éppen lokálisan megszünteti a demokráciát. Tessék ilyenkor lövetni, ahogy normális országokban szokás.” Mintha csak magam mondtam volna!!! :))))))))))))))))))))))))) Tegye már ki valaki tótavé FB oldalára! :))))))))))))))))))
kispufi
2018. december 16. 16:11
Azért nem tudom, milyen érzés lehet a valahai Jobbik-hívőnek a jobbikos zászlókat együtt lengedezve látni a DK-MSZP-s lobogókkal. De tiszta Demokratikus Charta-utánérzés ez: az Újszadesz összeállt a régivel, meg mindenkivel, aki ellen létrejött. Nem gyanús, hogy minden radikális nemzeti csoportosulás mögött végül mindig ugyanazok bukkannak elő? Nem gyanús, hogy a szinte végsőkig kitartó Dórika-Volner-félék projektje már a B-terv a még újabb időkre, és néhány év múlva őket is a mai menet utódjában látjuk viszont, miközben új nevekkel addigra már megint egy új lemez fog forogni?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!