A pápa és a migráció

„Addig még értem, hogy a pápa keresztyénként nagy hangsúlyt helyez a humanitárius szempontokra. Eddig rendben is van, a migráció valóban humanitárius katasztrófa. Csakhogy szerinte a szolidaritás elve mindent felülír. Ez a nézőpont logikusan vezet ahhoz az ismert, ma liberálisnak tartott következtetéshez, hogy a kulturális-nemzeti-vallási identitáshagyományokat meg kell haladni az emberi nem szolidaritásra épülő egységének a megteremtésért. Innen nézve minden hagyományos sajátszerűség, legfőképpen a vallás és a nemzet az ember globalizációjának az útjában áll. Más szavakkal, aki nem ért egyet azzal a tétellel, hogy a migráció egy pozitív globális jelenség, egyebek között azért, mert feloldja a határokat a különböző civilizációs identitáshagyományok között, az szükségszerűen rasszista, nacionalista és idegengyűlölő. Ezt a klisét ismerjük.

Csakhogy azzal, hogy a pápa, a nyugati keresztyénség megszemélyesítője és első számú szószolója beállt ezen ideológia mögé, óhatatlanul is önellentmondásba keveredik, hiszen hallgatólagosan ugyan, de támogatja a vallási relativizmus eszméjét.

Lássunk ugyanis világosan. A vallás belső természete kizárja a relativizmust. Nincs olyan, hogy minden vallásnak igaza van. Ez posztmodern beszéd, amely arra feltételezésre épül, hogy a régi elbeszélések, világmagyarázatok elveszítették érvényességüket, vagy ha úgy tetszik, kívülről nézve mindegyik érvényes. Mindenki azt hisz, amit akar, s mindenkinek igaza van. Csakhogy ez a nézet nem számol a vallásban-lét belső természetével, amelynek a számára a vallásban megfogalmazott hit abszolút és kizárólagos. A vallás nem arról szól, hogy vannak különböző vélemények, amelyek akár ütközhetnek is egymással, de azért egy jó kis vita után megegyezünk majd valamiben. A vallásban megvallott hit az abszolút igazságban való hit. A vallásnak nem véleménye van. A vallás kizárólagos. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet párbeszéd, avagy az egyetlen igazságban való hit felhatalmaz más hitek megsemmisítésére. De a vallás belső természete kizárja az idegen istenek lehetőségét, mint ahogy ez a Törvényben meg van írva.

Nos, el nem tudom képzelni, hogy a pápa mint a nyugati keresztyénség első számú képviselője mégis hogyan képzel el egy olyan konfliktusmentes társadalmat, amelyben egyszerre jelen van két meghatározó, s egymást kizáró vallás? Az iszlám és a keresztyénség.”