Nemzeti gyerekkonzultációt!

„Megint mi mondjuk meg Európának, hogy kell élni. Mert értékválságban szenved. Infantilizálódik. Megtagadja keresztény gyökereit. Honnan az önbizalom?

Az egymillió alkoholistánk és ijesztő egészségügyi adataink bizonyítják, hogy megtaláltuk a bölcsek kövét? Vagy csak folytatjuk? A németek, majd a szovjet birodalom mellett is megmondtuk a nyugati világnak, merre találja a megváltást. Harmadszorra belátják, hogy rossz az irány, amerre tartanak?

Ha viszont nem csak Európának akarunk üzenni, van miről gondolkodni. Mert egyfelől a nemzeti jövedelemhez képest már most is sok pénzt költ az állam családtámogatásra, európai dobogósok vagyunk. Másfelől nem kis részt a szociális kiadásokból elvett összegeket csatornázták át a családi támogatásokhoz. Ezekből viszont a középosztálytól lefelé szinte semmi sem jut. De ide, a létfenntartásért folyó meddő küzdelemre ítéltek közé sodródtak az egyedülálló szülők, úgy 350 ezer felnőtt és minimum ugyanennyi gyerek szakmai becslések szerint hatvan százaléka is.

Róluk valóban konzultálni kellene. De félő, nem erről, hanem arról fognak kérdezni, miként állítsuk meg a népfogyatkozást. Különös tekintettel arra – ez nem lesz így a konzultációs íven –, hogy ne a szegények, s e körben szinte hiánytalanul a cigányság, hanem a jómód sokasodjon.”