De mi a tartalma a magyar filozófiának?
Néhány újabb ötlet azoknak, akiknek lételeme az intellektuális furtulum: össze kell fogni a mai magyar filozófiai műhelyek munkásságát és egymással kapcsolatba hozva közös gondolkodást létrehozni – arról az egészről, mely helyzetünket jellemzi (lásd például ezt).
Az egész mai vita arról szól, hogy az 1945 után kialakított, majd 1990 után elmélyített diszkriminatív rendszert felül lehet-e bírálni. A válasz: felül. És: van-e érdemteljes törekvés a hazai gondolkodásban, amely nem a marxizmusból ágazott el, hanem az egyetemes filozófia története és jelene ismeretében formálódott? A válasz: van.
A harmadik kérdésre ezt mondhatjuk:
a kortárs filozófiát ismerni kell.
Nemcsak egy-egy irányzatát, területét, hanem meghatározó problémáit és válaszait. Ismerni kell a kontinentális és analitikus irányzatokat, a kettő összhatását. A magyar filozófiának kapcsolódnia kell a markáns áramlatokhoz, ahogyan ez korábban már megtörtént s ma is előfordul. Ami szükséges: a tágan vett magyar filozófiai hagyományok bekapcsolása kortárs vitáinkba. Itt ismét hangsúlyozom: az igazság nem jobb- vagy baloldali. Ha ennek ellenkezőjét állítjuk, ellentmondásba kerülünk és saját kijelentésünket érvénytelenítjük. „Mindent megvizsgáljatok” – de önellentmondásokat ne fogadjátok el! (1Tessz 5:21)
A legidőszerűbb kérdés: mi a filozófia feladata?
A válasz attól függ, mit értünk feladaton. Ha az automatizálás ügyeit, a filozófia csak alapkérdésekre adhat választ. Ha azonban a voltaképpeni feladatot értjük rajta – a valóság feltárásának hivatását –, a gondolkodás messzire vezet. Kevesen fogják fel a frappáns mondás igazságát: „Az eszmék következményekkel járnak” (ideas have consequences). Ez nem annyira pragmatizmust jelent, hanem azt fejezi ki, hogy
az igazi erő a gondolkodás: képes arra, hogy kijelölje a lehetségest és a lehetetlent.
Ha van valódi gondolkodás, van valódi cselekvés – politikában, művelődésben, közéletben. Ha a valódi gondolkodást elfojtják – szektás-diszkriminatív erők, felszínesség, önzés, árulás –, egyén és közössége lefagy. Ekkor már nem a valóság a cél, hanem a zsákmány megvédése.