Ez létezik. A Nyugat az a modell, mely felé természetes módon haladunk, de olyan modell, mely bizonyos távolságra van Közép-Európa, és különösen Kelet-Európa valóságától.
Tehát Lengyelország, Magyarország, Románia szemszögéből nézve is létezik ez a távolság?
Románia esetében még hangsúlyosabb. Az is felmerül bennem, hogy nem súlyosabbak-e a dolgok Romániában. Nem figyeltem alaposabban a magyarországi és lengyelországi helyzetet, ott jobboldali, nacionalista pártok vannak, melyek megnyerték a választásokat, de nálunk egy bűnözői csoporttal van dolgunk, mely uralma alá hajtotta a román államot. Ezt súlyosabbnak tartom. Nem tudom, hogy Brüsszelben ezt miként fogják megítélni.
Európa nem adhat ideológiai választ a bukaresti gondokra.
Rátapintott a lényegre. Magyarországon és Lengyelországon ideológiai természetű kisiklások vannak. Nálunk büntetőjogi jellegűek.
Ez különbség, de az a remény is megvan, hogy nálunk könnyebben megoldható a dolog. Mert ami náluk történik, ha tényleg ideológiai motivációjú, akkor olyan dolgokról van szó, melyeknek bizonyos súlyuk van. Míg nálunk csak semmirekellőség van, hogy úgy mondjam. Ha sikerül megszabadulnunk ettől a semmirekellőségtől… mert nincsenek ideológiai jellegű akadályok, nem elvekről folyik most a vita Romániában, hanem arról van szó, hogy egyesek a bőrüket igyekeznek menteni. Nálunk a dolgok számomra súlyosabbaknak tűnnek, de ugyanakkor kevésbé súlyosabbaknak, mint Magyarországon és Lengyelországon.”