Magyarországot nacionalisták, Romániát viszont bűnözők vezetik

„Konzerválódtak az 1918-as különbségek, amikor Erdély amúgy is némi előnnyel indult.

Most kihangsúlyozódtak és nem annyira Erdély virágzásáról beszélünk, mint inkább Moldva hanyatlásáról. Számomra ez megdöbbentő.

Ön nem mondja meg, hogy miért jutottunk ide, miért maradt le annyira Moldva a többihez, különösen Erdélyhez képest.

Nehéz erre válaszolnom. Talán nem annyira Moldva van lemaradva, mint inkább Erdély jár nagyon elöl. Erdély, a helyzetéből fakadóan – mert itt egy földrajzi és geopolitikai ügyről is szó van – előnyben van, főleg egy olyan országban, ahol nem nagyon vannak autópályák. A határtól mondjuk Temesvárig, vagy akár Kolozsvárig nem annyira fontos az autópálya, de ha Közép-Európából el akarsz jutni Moldváig, akkor keresztül kell menned egész Erdélyen, át kell kelned a hegyeken, majd végig kell menned egy modern infrastruktúrával nem rendelkező Moldván. (...)

És nemcsak ők, nézze, most itt van Lengyelország, Magyarország helyzete, Romániáról is lesz határozat. Újra előtérbe kerül egy 90-es évekbeli törésvonal, Nyugat Kelettel szemben. Ez valóságos?

Ez létezik. A Nyugat az a modell, mely felé természetes módon haladunk, de olyan modell, mely bizonyos távolságra van Közép-Európa, és különösen Kelet-Európa valóságától.

Tehát Lengyelország, Magyarország, Románia szemszögéből nézve is létezik ez a távolság?

Románia esetében még hangsúlyosabb. Az is felmerül bennem, hogy nem súlyosabbak-e a dolgok Romániában. Nem figyeltem alaposabban a magyarországi és lengyelországi helyzetet, ott jobboldali, nacionalista pártok vannak, melyek megnyerték a választásokat, de nálunk egy bűnözői csoporttal van dolgunk, mely uralma alá hajtotta a román államot. Ezt súlyosabbnak tartom. Nem tudom, hogy Brüsszelben ezt miként fogják megítélni.

Európa nem adhat ideológiai választ a bukaresti gondokra.

Rátapintott a lényegre. Magyarországon és Lengyelországon ideológiai természetű kisiklások vannak. Nálunk büntetőjogi jellegűek.
Ez különbség, de az a remény is megvan, hogy nálunk könnyebben megoldható a dolog. Mert ami náluk történik, ha tényleg ideológiai motivációjú, akkor olyan dolgokról van szó, melyeknek bizonyos súlyuk van. Míg nálunk csak semmirekellőség van, hogy úgy mondjam. Ha sikerül megszabadulnunk ettől a semmirekellőségtől… mert nincsenek ideológiai jellegű akadályok, nem elvekről folyik most a vita Romániában, hanem arról van szó, hogy egyesek a bőrüket igyekeznek menteni. Nálunk a dolgok számomra súlyosabbaknak tűnnek, de ugyanakkor kevésbé súlyosabbaknak, mint Magyarországon és Lengyelországon.”