De ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy a zsidó-keresztény civilizációnak azért lesz vége, mert legyőzi az iszlám, hanem azért, mert jön a transzhumanizmus.
„Magyarán azt feltételezi, hogy a dekadencia, vagyis a zsidó-keresztyén civilizáció összeomlása nem egyedi sors, hanem a transzhumanizmus felé vezető úton hasonló jövő vár más civilizációkra is. Érdekes, hogy a zsidó-keresztyén civilizáció végét Bin Ladennel, vagyis a szélsőséges iszlám terrorizmussal és a civilizációk háborúskodásával hozza összefüggésbe, de ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy a zsidó-keresztény civilizációnak azért lesz vége, mert legyőzi az iszlám, hanem azért, mert jön a transzhumanizmus. Vagyis, ha jól értem, szerinte az iszlám is összeomlik, hiszen a transzhumanizmus ideája magában foglaltan feltételezi az eddigi szétválasztó és önmegkülönböztetésen alapuló civilizációk összeomlását.
Egy keresztény olvasó számára ez az interjú egyik legizgalmasabb része. A kérdező, Leimeiszter Barnabás, fel is teszi a konkrét kérdést: »Az iszlám civilizáció előtt viszont, úgy tűnik, nagy jövő áll. E kultúra erejét a vallásos hit adja: léteznek más értékek, amik hasonló energiát, koherenciát kölcsönözhetnek egy civilizációnak?« De Onfray kitér az iszlámra vonatkozó konkrét utalás elől, s csak elég közhelyes állítást fogalmaz meg, miszerint, ha már vallás nincs, akkor is szükség van transzcendenciára. Holott a valódi kérdés az volt, hogy vajon mi veheti fel a versenyt az iszlám hittel?
Ami engem illet, keresztyén olvasóként itt kapcsolódnék be ebbe a párbeszédbe. Nos, még ha nem is értek egyet Onfray »transzhumanista« jövőképével, mert szerintem messze nem érkeztünk el a civilizációk végének korszakához, az tagadhatatlan tény, hogy a francia gondolkodó által képviselt álláspont és érzület a zsidó-keresztény civilizáció végéről sokféleképpen áthatja szinte az egész mai Európát, ideértve még a ma aktív keresztények jó részét is. Kezdve Nietzsche-től (vagy meddig kell visszamennünk?), Spengleren át, a dekadencia-elbeszélések elég ismertek. Arról nem is beszélve, hogy a II. Világháború utáni Európát ma is meghatározó marxista-liberális történelemértelmezés alaptétele is a zsidó-keresztény civilizáció végének ideájára épül, csakhogy ez a vég ebben az olvasatban nem a dekadencia kiteljesedése, hanem éppen az új jövő, a progresszió, a civilizációtól mint a múlt nyomasztó terhétől való megszabadulás új korszakának a nyitánya. Ha jól értem, Onfray abban különleges, hogy noha ateista, a zsidó-keresztény civilizációban nem hisz, de a civilizációvesztés folyamatát mégis dekadenciaként írja le, s nem hisz a mai progresszív-optimista, szekulárisan messianisztikus történelemértelmezésekben sem. Onfray önmagát is a dekadencia részeként látja, s önmagát »tragikus hedonistaként« értelmezi.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Daniel Craig visszatért a lassan már ikonikusnak nevezhető nyomozó karakteréhez, és ha a világot nem is váltja meg, hellyel-közzel betartja, amit ígér. A Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember korrekt krimi lett, de bosszantó, hogy nem játssza ki ügyesebben a lapjait.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Jön egy új iszlamofóbia szabályozás, amely nem a kissebséget, hanem a többséget kényszeríti alkalmazkodásra.
A bevándorlás és a különböző kultúrák keveredése antiszemitizmust és komoly biztonsági kockázatot hoz magával.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Mikor a két iszlamista kiszállt az autójából, egy ausztrál férfi megpróbálta lefegyverezni őket, de a terroristák megölték őt és a feleségét is.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
