Önként a Gulagon

2018. november 29. 14:19

Önként vállalta, hogy híveivel együtt elhurcolják.

2018. november 29. 14:19
B. Varga Judit
Látószög

„Walter J. Ciszek 23 évet töltött különböző szovjet kényszermunkatáborokban, közben megjárta Lubjanka hírhedt börtönét. 1947-ben hivatalosan halottnak nyilvánították otthonában, a pennsylvaniai Shenandoahban. Jezsuita társai rendszeresen miséztek halottnak vélt testvérük lelki üdvéért.

Szerednyei János tarcali káplán érzékeny, művészi hajlamokkal megáldott fiatalember volt. Még a marhavagonban is verseket faragott, s hegedűszóval próbálta rabtársaiban a lelket tartani. Önként vállalta, hogy híveivel együtt elhurcolják. Huszonnyolc évesen a Donbasz vidéki Vorosilovka egyik bányájában érte a halál. Verseit és hegedűjét 33 hónap robot után rabtársa, Örkényi Ilona hozta haza a Don-medencéből…

A Gulag az emésztett és emésztetlen tapasztalatok tárháza. Olyan hely, ahol a Halál örült (Hic locus est…). Ahol a hívő és a hitetlen egyaránt megértette, hogy csak a továbbhaladás lehet az élet célja – a túlélés, hazatérés után pedig csak a továbblépés.

A tarcali káplánnak ez nem adatott meg. Amikor falujában a német nevűeket összeírták, hiába próbálta kiszabadítani őket. Ezért a munkatáborba követte híveit. Szerednyei János vájár olyan kimagaslóan teljesített az 1223. számú vorosilovkai lágerben, hogy élmunkás lett. Titokban néha misézett, a betegek szentségét és az oltáriszentséget mindig a nyakában hordta, hogy bármikor kiszolgáltathassa. A műszak végén egy elszakadt drótkötél miatti balesetben halt meg. (...)

Kötelességünk emlékeztetni rá.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kaltran
2018. november 29. 22:48
Andrej Rubljov jut eszembe..
péterx
2018. november 29. 16:32
E csodálatosan bátor és önfeláldozó embert mindenki őrizze meg jó emlékezetében, s hősi helytállásnak történetét adja tovább másoknak is! Szerednyei János ember volt az embertelenség pokoli közegében!
balbako_
2018. november 29. 15:37
Ezek az emberek igazi hősök!
annamanna
2018. november 29. 14:35
Egy nagyon különös katonai emlék Szentesi Zöldi Lászlótól: "Egymást támogattuk, segítettük, felhordtuk a cuccot a hegy tetejére, húztuk-vontuk a hatalmas kerekeket, huzalokat, mert drótkötélpályát kellett kiépítenünk. Én azon a drótkötélpályán nem mertem lesiklani. Szinte láttam magam, ahogyan elpattan a drótköté, és menthetetlenül a mélységbe zuhanok. Már feltettek a karabinerrel együtt, de végül letéptem magam és hiába fenyegetőzött Debreceni hadnagy, hiába biztattak a többiek, nem csúsztam le. Vártam, hogy megfenyítsenek, de végül nem lett következménye az ügynek. Másnap viszont valóban elpattant a drótkötél a másik századnál, és a katona csak azért maradt életben, mert már a kifogó helyen tartott, ahova nagy sebességgel becsúszott, s bár összetörte magát, mert sziklákra zuhant, mégis életben maradt. Az egészről úgy szereztünk tudomást, hogy másnap a tisztek összehívtak bennünket, és megmondták, hogy hadbíróság előtt találjuk magunkat, ha pofázunk. Hát, nem mondtam el én sem, egészen mostanáig." https://www.facebook.com/szentesizoldi/photos/a.211685932799530/234705673830889/?type=3&theater
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!