„Az elmúlt hetekben a »Corvinus-modell« körüli viták és találgatások uralták a közbeszédet, miután Palkovics miniszter úr kijelentette, hogy ezt kiterjesztenék a teljes magyar felsőoktatásra. Egyelőre az tény, hogy az államhatalom részéről a felsőoktatás átalakítására mutatkoznak határozott törekvések, azonban azt még nem tudni, hogy ez pontosan hogyan fog kinézni a közeli jövőben.
Ami viszont egyelőre biztosnak látszik, hogy ezek a törekvések arra irányulnak, hogy az állami finanszírozás felől a piaci vagy magánfinanszírozás irányába tereljék az oktatást állami alapítványokon keresztül.
Ezzel a lépéssel Magyarország kormánya számos ugrással kerül távolabb az oktatás szocialista felfogásától, ami szerint az igazságosság és méltányosság jegyében ez alapvető emberi jog, és közelebb kerül a neoliberalizmus felsőoktatási koncepciójához, ami az oktatás korporációs modelljéhez és szolgáltatásjellegéhez közelít.
Ahhoz, hogy megértsük a NER törekvéseit, közelebbről kell megvizsgálnunk, hogy pontosan hogyan működik a felsőoktatás egy neoliberális társadalomban.
Az 1970-es évek óta a neoliberalizmus vagy más néven a szabadpiaci fundamentalizmus nem csupán egy felmagasztalt amerikai ideológia, hanem egy ragadozó természetű globális fenomén, ami a mindennapi élet összes területét leuralja. A neoliberalizmus a gazdasági darwinizmus egyik formájaként megpróbálja aláásni a szolidaritás valamennyi formáját, amely képes kihívás elé állítani a piacközpontú értékeket és társadalmi viszonyokat, valamint a féktelen individualizmus dogmáját hirdeti. Az ilyen gazdasági darwinista ideológia további fontos jellemzője, hogy egyfajta társadalmi amnéziából táplálkozik, ami eltörli a kritikai gondolkodást, a történelmi analízist, valamint a szélesebb körű rendszerszintű összefüggések megértésének lehetőségét. Tehát a kritikai emlékezet működésének tökéletes ellentétje, hiszen eltörli azokat a civil szférákat, ahol az emberek megtanulhatják a személyes gondjaikat strukturális társadalmi problémaként értelmezni.