„Abban egyetértünk a szerzővel, hogy a második világháború után indított népbírósági eljárás, amelynek eredményeként Héjjast 1947-ben távollétében halálra ítélték, valóban nem volt a jogszerűség mintapéldája. Koncepciós pernek azonban semmiképpen nem nevezhető, hiszen Héjjas valóban elkövette azokat a bűncselekményeket (vagy legalábbis azok egy részét), amelyekkel vádolták.
Domonkos könyve jól illeszkedik a NER több fronton képviselt emlékezetpolitikai törekvésébe, hogy a Horthy-rendszert és annak vezéralakjait tisztára mossa a történelmi bűneiktől. Ebben a törekvésben most eljutottak egészen odáig, hogy egy szadista bűnözőt állítanak példaképül az ifjúság elé.
Nem csak a megkínzott és meggyilkolt áldozatok emlékének, de az utókornak is tartozunk azzal, hogy nem engedjük feledésbe merülni ezeket a bűnöket, köztük Héjjas gonosztetteit.”