Forradalom közben mosogatni is kell

„Most, hogy nemrégiben elfogadták a Sargentini-jelentést (igen: 448, nem: 197, tartózkodás: 48), mindenki a tartalmát értékeli, az elfogadás módját kommentálja, és a lehetséges kimeneteket találgatja. A kormánypártok és az általuk közvetlenül irányított média azt sulykolja: a jelentés hazánk elleni hazug támadás. Az ellenzék – miközben a jelentés elfogadását Orbán Viktor vereségének tekinti – távolról sem egységes. Volt, aki megszavazta, és volt, aki nem. Volt, aki – hiányosságai ellenére - pontosnak értékelte, és volt, aki szerint hamis állításokat tartalmaz, amelyek megkérdőjelezik a hitelességét. Azt a kérdést azonban senki sem tette fel: miért várt/vár a demokratikus ellenzék Sargentinire? Ugyanez a kérdés merült fel már a Tavares-jelentés kapcsán is, amelyet akkor még kisebb egyetértéssel (370 igen, 249 nem és 82 tartózkodás) fogadtak el. Miért gondoljuk, hogy az objektív értékelést arról, ami országunkban történik, csak »kívülről« kaphatjuk meg?   

Ez a várakozás kicsit emlékeztet Mikszáth - a századforduló táján írott műveiben felbukkanó - »deus ex machina« típusú megoldásaira. Vegyük a Noszty fiú »esetét«. A könyv főszereplője és társai – miként a most kiformálódó hatalmi elit - link alakok: isznak, kártyáznak, rengeteget költenek, és nem riadnak vissza a csalástól, nevezetesen a váltóhamisítástól sem. Amikor a könyv végén Noszty Ferit a reménybeli apósa megleckézteti, és ezért a fiú meg akarja verni őt, a szomszéd szobából váratlanul előlép Stromm ezredes – aki korábban szó nélkül kifizette a hamis váltót -, és csak annyit kérdez: akar-e valamit? A fiú pedig csak annyit tud kinyögni: haza szeretne menni. 

Mintha a demokratikus ellenzék arra várna: érkezik majd az EU-ból egy Stromm ezredes, helyére teszi Viktort, aki megszégyenülten elkullog. De Mikszáth figyelmeztet: ne gondoljuk, hogy a megszégyenülés önmagában változást hoz. Noszty Feri – sajátjai között – rövidesen így vigasztalja magát: »Hiszen elég nagy a világ. És van benne elég leány. Szebbnél szebbek, édesebbek. A hozományok se vesztek még ki. Ej, csak egészség legyen és egy kis tűrhető kártyajárás.«”