Háj szö döm münö ku münő!

„Sosem gondoltam volna, hogy Székelyföldön büszkén és önként viselik a nemzeti szimbólumokat. A román nemzeti szimbólumokat. Tény, hogy míg március 15-én hagyományosan kisebb-nagyobb tömegek gyűlnek össze a köztéri rendezvényeken, addig december 1-én többször volt balhé abból, hogy legalább az állami intézmények alkalmazottai miért nem mentek ki ünnepelni. A román himnuszt lejátsszák, ha kötelező, de gyakran csak a dallamot, szöveg nélkül. Román trikolórt szinte kizárólag azokon az intézményeken lehet látni, amelyek számára a törvény kötelezővé teszi a kifüggesztését.

Ha Székelyföldön meg kell nevezni a közös ellenséget, akkor kórusban zengik Dan Tănasă nevét. A blogger és civil aktivista folyamatosan perel és nyer a székelyföldi intézmények ellen nyelv- és nemzeti szimbólumhasználati kérdésekben. Tănasă állítása szerint a Székelyföldön élő románokat elnyomja a magyar többség; az önkormányzati honlapokon megvalósuló sorozatos visszaélésekről számol be. Az évek alatt, ha Tănasă pert indított valamelyik önkormányzat ellen, az illetékesek már tudták, fel készülhetnek a bíróság elmarasztaló döntésének végrehajtására. Sőt, közösségi támogatással pénzalap is létrejött, amelyből kifizethetik a Tănasă-perekben született ítéleteket végre nem hajtó polgármestereket sújtó büntetéseket…

És lám, lám, mégis van olyan téma, amelyet tekintve a székelyek félretesznek minden ellenérzést, elfelejtenek minden sérelmet, s tömegesen piros-sárga-kékbe öltöznek, román nyelven adnak hangot a hitüknek és meggyőződésüknek, és egy csónakban eveznek a fent említett notórius pereskedővel. Igen, ez a téma a hagyományos család, illetve a házasság intézménye.

Hiába na, az ember a meggyőződéséhez csak addig ragaszkodik, amíg valami nagy veszély rá nem ront hirtelen. Ez esetben a latexbe öltözött, ostorcsattogtató, nemzet- és családgyilkos melegek.”