Társas lények Európában

„Bár Magyarországon jelenleg rendkívül csekély számú a menedékkérő, sem politikai, sem társadalmi problémát nem jelentenek hazánkban a világ üldözöttjei, mégsem lehet kétségünk afelől, hogy a következő hónapok politikai kommunikációjának tengelyében lesz a menekültkérdés.

Részben az európai parlamenti kampány adja ehhez a keretet, részben a kormány megcsontosodott meggyőződése, hogy ez az a téma, amellyel a valóságos hazai problémákat kitakarhatja a közbeszédből. Az unióban persze számos olyan ország van, ahol emberségesebb a menekültekhez való viszony, a gazdasági lehetőségek fényesebbek, az integráció könnyebb, így ezek az országok valóban célállomásai a menedékkérőknek, következésképp ott indokolt és érthető, hogy a pártok az EP kampány egyik témájává teszik a menekültek kérdését.

Minthogy hazánk az európai közösség közepén van, közepes méretű ország, érdemes elgondolkodni azon is, hogy bár itthon aktuálisan ez nem egy »fenyegető« kérdés, az európai diskurzus keretében mit lenne tisztességes képviselnie egy kulturált és emberséges kormánynak. Először is illene végre eleget tenni a közösen vállalt uniós kötelezettségének, és 1293 menekült státuszt kérelmezőt átmenetileg fogadjon be, vizsgálja meg a tényleges helyzetet és döntsön a befogadásukról vagy a visszatoloncolásukról. Nem azért kellene ezt megtennie, mert Brüsszel bármit “rákényszerít”, hanem abból a megfontolásból, hogy a közösség tagjaként olyan szolidaritási gesztusokat is illik tennie, amelyek a többieknek politikai haszonnal járnak. (Értsd: nem kell megküzdeniük saját választóik előtt azzal, hogy van egy ország, amely erős szubvenciót kap a német adófizetők pénzéből, de a kormánya fityiszt mutat, ha neki kéne valamit tennie.)

Ezzel párhuzamosan a magyar kormány a már megépített kerítés fenntartása mellett aktívan vegyen részt egy közös határvédelmet kialakító európai uniós folyamatban, és azonnal vizsgálja felül a határnál menekültként jelentkező emberek helyzetét, szüntesse meg a befogadó állomások börtön jellegét, és biztosítson a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő ellátást számukra.

Ha mindez megvan, akkor független szakértők bevonásával alakuljon vizsgálóbizottság a 2015-ös magyar kormányzati csőd kivizsgálására, a felelősség és a felelősök azonosítására. Független testületeknek kell megállapítani, hogyan történhetett, hogy több mint 250 ezer ellenőrizetlen státuszú menekültet és/vagy bevándorlót öntöttek, minden előzetes egyeztetés nélkül, más uniós országokra. Majd pedig a magyar tudományos élet ezzel foglalkozó szereplői a kormánnyal közösen tegyenek javaslatot - a hazai munkaerőpiaci helyzet elemzése alapján - egy a magyar érdekeket hosszú távon szolgáló bevándorláspolitika körvonalainak kialakítására. Ezek alapján, széleskörű társadalmi vita eredményeként a parlamenti pártok közösen fogadjanak el egy hosszú távon alkalmazható bevándorlási rendszert. Kik jöhetnek? Kik döntenek róluk? Mik a döntés objektív szempontjai?

A fent vázolt megoldás lenne az ideális, éppen ezért tökéletesen illuzórikus. Holott valójában a Fidesznek is hozna ez a politikai hozzáállás, így lenne reális esélye arra, hogy részt vegyen az Európai Néppárt megerősítésében, visszakerüljön annak tengelyébe.”